Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Orvostan
252 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Lábizzadás. A vérfaj fölismerése. »rossz nedvek csatornájának«, »tisztulásnak« stb. E bajoknak a vérhez alig van valami közük. Röviden összefoglalva a mondottakat, a régi humo- ral-pathologiai felfogásnak nem egy tétele a közönség körében még ma is él, s hibás fölfogások, mendemondák egész sorát hozza létre. Ezek a mendemondák is veszedelmesek, mert sok kuruzslónak egyengetik az útját. A nép körében igen elterjedt hit, hogy a lábizzadás gyógyítása veszélyes. Azt tartják, hogy az izzadás a szervezetre káros anyagokat távolít el, a test tisztul, ha a lábizzadás erős. Már ez az indokolás is elárulja, hogy itt újra a »humoral-pathologia« egy maradványával van dolgunk. A lábizzadás, mint minden körülírt, helyhez kötött erős izzadás, az idegrendszer bizonyos változásában találja okát. A verejtékmirigyek működése idegek befolyása alatt áll, s a beteges fokú izzadás csaknem mindig ez utóbbiak hatása alatt jő létre. A lábizzadás gyógyítása semmiféle káros következménnyel nem jár. Sem a mindennapi gyakorlat nem tud oly esetet fölmutatni, melynél a lábizzadás elnyomása az egyén kárára lett volna, sem az élettani és kórtani kutatások nem tudtak a mendemonda állításának kellő alapot adni. Megjegyzendő, hogy a lábizzadást kisérő kellemetlen bűz nem magának a friss izzadságnak a szaga, hanem a ruhaneműekbe beivódott izzadság és a lehámlott sejtek rohadása folytán jő létre. Rövid néhány év előtt még igaz volt, hogy a vér faja föl nem ismerhető. Arra az óriási fontosságú törvény- széki orvostudományi kérdésre, hogy a bűnjelen talált vérfolt embertől vagy állattól ered-e, a törvényszéki orvos nem tudott felelni. Hogy tudásunk néhány év előtt mint állott azt mutatja a mellékelt rendelet:
