Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

ORVOSTAN.

245

kapcsolatban állanak a lélek tulajdonságaival. Egy-egy bénát, púposat, vöröshajút vagy eltorzító anyajeggyel sújtottat ősidőktől fogva nemcsak kellemetlen és anti- pathikus, de egyenesen fogyatékos jellemű, gonosz embernek tartottak. »Megbélyegezte az isten« : ez. volt a jelszó, melyben a vallásos idők jellegzetesen szűk lát- körű gondolkozása jutott kifejezésre.

Ma már ebben a formában nem él az előítélet, de még ma is sokan vallják, hogy a koponya alkotásából, az arcvonásokból, az írásból, taglejtésekböl, járásmódból stb. következtetni lehet az ember jellemére, lelki tulajdonságaira.

Maga a hipothezis nem mondható hibásnak. Tudva, hogy teljes lelki életünk anyagi szervezetünk funkciója, fölvehető, hogy különböző lelki tulajdonságoknak, képességeknek határozott alaki tulajdonságok felelnek meg, úgy hogy az egyikből következtetéseket vonhatunk a másikra. Az azonban bizonyos, hogy mind a mai napig nem ismerünk semmiféle eljárást, mellyel a külső alakból a lelki tulajdonságokra vonhatnánk következtetést. Nagyon, de nagyon messze vagyunk attól az időtől, mikor, mint azt Madách jósolja, a phalanster agg tudósa a csecsemő koponyájából megmondja, hogy orvos legyen-e belőle vagy birkapásztor.

Használunk ugyan elmekórtanban koponyaméréseket, s tudjuk, hogy bizonyos alakulatok és aszimetriák elmebetegeknél gyakoriabbak mint épeknél, de ép embernél találva ily elváltozást, nem szabad elmebetegséget jósolnunk. A tudományos vizsgálatok szakadatlanul folynak. Lélektanbúvárok, elmeorvosok, anthropologusok, jogbölcsészettel foglalkozók és mások szakadatlanul kutatnak, hogy a »psychologie externe« törvényeit kiderítsék.

A kérdés oly nagy jelentőségű, hogy a közönség kiváncsi érdeklődésén nem csodálkozhatunk, s megértjük, ha egy-egy merészebb hangon írt hipothezist kész valóságnak vesz. Különösen két ily hipothezis van, mint