Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)

Orvostan

ORVOSTAN.

229

fertőzési folyamatot, vagy kezdődő mastitist, bimbórepedést stb. Sajnos, a bábák közt a tejláz fogalma még mindig kisért, aminek oka első sorban bizonyára az önvédelemben, a fertőzés esetleges vádjának elhárításában keresendő, s ezért még sok évtized fog elmúlni, míg a bábák s a közönség is meg fognak győződni a tej láz fogalmának hamis voltáról. Az említett tévhit különösen azért sajnálatos, mert kevés babona jár annyi s oly nagy veszéllyel, mint a tejlázé, amely miatt rendkívül sok esetben elmulasztják a tulajdonképeni kórok ellen irányuló beavatkozás kellő pillanatát.«

Mindenekelőtt feltűnő, hogy valamely tévhit aránylag oly rövid idő alatt verjen oly mély gyökeret s váljék oly nehezen kiirtható vá, mint a tej lázé.

Hippokrates, Celsus, Galenus, Aétius, Avicenna, Abulcasis, Rhodion, Plater Felix, Mercatus, Páré Ambroise nem említik. Solender Reinartus (1558), Willis Τη. és Mercurialis Hier. (1582) az elsők, kik tej pangásnak s a tejelválasztás zavarainak kórokozó jelentőséget tulajdonítottak.

Sennert Dániel wittembergi tanár (1631) volt az első, aki a gyermekágy 3—4. napján fellépő múló láz okát a tejelválasztás megindulásának tulajdonítja, szigorú diaetát és bő izzadást ajánl, nehogy a különben jóindulatú láz veszélyessé váljék.

Puzos (1686—1753) és utána sokan a gyermekágy számos betegségét a »tejmetastasisokkal« magyarázza. A XVIII. század szülészei nagyon hittek e tanban, mert a gyermekágyi lázban elhaltak nagy részénél a hasüregben talált genyes izzadmányt tejnek nézték (dépőts laiteux). Johannes Walter (1785), Denman (1768), Hunter (1776) támadják meg először e tant.

KiwiscH (1841) a tejláz létezését egészen tagadja.

A tejláznak még ma is számos, elég nagynevű híve van ; teljesen tagadják : Winckel, Grünewaldt,