Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Csúszómászók, kétéltűek
ÁLLATTAN. 137 egereket esznek, hogy megölt nagyobb állatot kikezdenének, az mese. Nem igaz, hogy a kígyók szemeikkel meg tudnának valamit vagy valakit igézni. Ez még ma is igen elterjedt mendemonda, bár nem igen hall az ember oly vér- fagyasztó történeteket, mint még nehány évtizede. Például J. A. F. Schmidt: Giftbuch című könyvében (1859) ilyen históriát olvashatunk: »Két vadász az amerikai őserdőben külön utakon haladt, de kiáltásokkal időről-időre jelezték egymással hollétüket. Egyszerre az egyik nem kap választ. Aggódva odasiet, ahonnan utoljára hallotta társa hangját s odaérve rémülten látja, hogy barátja, mintha le volna szögezve, mozdulatlanul áll s egy pontra mereszti szemét. Pillantását követve, egy hatalmas kígyót vett észre, mely emelt fejének tüzes szemeit a vadászra szögezte. Kalapjának lengetésével elterelve a kígyó szemeiből kiáramló erőt, agyonverte a kígyót.« Ilyen és ehhez hasonló történetek százával forogtak közszájon. Beszéltek a kígyó szeméből kiáramló delejes erőről, a kígyó testéből vagy leheletéből szálló megbűvölő hatású gőzökről stb. Ma már e mendemondák tapasztalásom szerint sokat vesztettek eredetiségükből, de azt igenis még ma is sokan hiszik, hogy a kígyó áldozatait, a madarakat, egereket stb. pillantásával úgy megbüvöli, hogy azok veszteg maradnak s szoborrá meredve várják a halálos marást. Még rajzokban is láthatja az ember, hogy mint várja a kis madár a közeledő kígyót. Az elhangzott állítás bizonyítására komoly, tudományos kísérletek történtek. Igen sok ily irányú kutatás alapján biztosan tudjuk, hogy a kígyó semmiféle állatot se bűvöl el. A kígyónak odavetett nyulak, patkányok, egerek, galambok, verebek vagy más madarak egészen közömbösen viselkednek a kígyóval szemben, ha ugyan kíváncsiságot nem Megigézés.
