Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Csúszómászók, kétéltűek
IV. CSÚSZÓMÁSZÓK, KÉTÉLTŰEK. Krokodilus. A krokodilus csaknem mindnyájunk képzeletében szörnyen veszedelmes egy bestia, mely ellen tisztességesen még csak védekezni sem lehet, mert hatalmas páncélján ellapul a puskagolyó. Kalandos útleírásokban szörnyű küzdelmekről olvashatunk, melyekben a krokodilus még a szárazon is megkergeti a vadászokat, kik zegzugos vonalban menekülnek a csak egyenesen szaladó dühös állat elől. Kiváló megfigyelők egész sora, Sachs C., Sanderson, Paer, Brehm és mások elismerik ugyan, hogy a krokodilus hébe-korba megragadja a vízbe esett vagy fürdő embert, de a régebben hiresztelt nagy veszedelmesség- ről szó sem lehet. A természetvizsgálók már Herodotos óta alig túlozták a krokodilus veszedelmességét. Aristoteles, Plinius, Aelianus, Plutarchos, Strabon, Gess- ner és mások veszedelmesnek mondják ugyan, de nem túlozzák veszélyességét úgy, mint ma azt sokan teszik. A krokodilus igen ritkán támad meg embert, szárazon pedig mindenkor menekül előle. Soha nem fordul elő, hogy szárazon megkergessen valakit ez az óriási gyík. Ha megtenné, baj volna, mert bizony úgy tud futni, hogy utolérné az embert. Nem igaz, hogy nem tudna Csak egyenesen fut.
