Dalmady Zoltán dr.: Mendemondák a természettudomány köréből (Budapest, 1909)
Állattan - Emlősök
Ιθ6 MENDEMONDÁK A TERMÉSZETTUDOMÁNY KÖRÉBŐL. Éneklő egér. Hombár jai. emlékeznek meg róla külön, az lehet a természetes magyarázata, hogy a házi patkánytól faj szerint nem különböztették meg. Hiszen még maga Linné sem különböztette meg a kétféle patkányt, dacára annak, hogy, mint fentebb kiemeltük, az ő idejében már volt vándorpatkány Svédországban.« Pallas eredeti munkájában határozottan az olvasható, hogy a patkányok nyugatról terjedtek kelet felé s ebből az irányból jőve árasztották el Asztrakhánt. »A tévedésre — írja Entz — talán Asztrakhán fekvésének téves felfogása adott okot. Asztrakhán ugyanis nem a Volga mellett, nem a folyó jobb partján, hanem a Volga egyik deltáján fekszik, ahová a Volga-ágakat átúszó patkányok kelet felől is, meg nyugat felől is érkezhettek.« Nem valószínűtlen, hogy Aelianus (f 225 körül Kr. u.) Amyntas nyomán adott leírása az »egerek« vándorlásáról már a vándorpatkányra értendő. A vándor-patkány tehát nem iy2j-ben került Európába s nem az a bizonyos Volga-átúszó sereg volt az egyetlen bevándorló. íme egy mendemonda, mely annak köszöni eredetét, hogy a szerzők csak egymás munkáiból idézték Pallast, ahelyett hogy az eredeti munkát olvasták volna. Egér. Újabban sokat írtak és beszéltek az éneklő egerekről, melyek állítólag a kanárimadár vagy fülemile csattogásához hasonló kellemes hangokat adnának. Brehm és mások megfigyelései szerint egyes egerek hangja tényleg emlékeztet valami csicsergésre, de éneklésről szó sem lehet. Hörcsög. A hörcsögről beszéli a nép, hogy az összelopkodott gabonát földalatti üregében szépen osztályozva rakja el, külön a búzát, a rozsot, stb. Ez nem áll s ha valahol
