Csorba Jósef: Hygiastika vagy is orvosi oktatás, mit kell tenni az egésség fenn-tartására, és a' betegség gyógyítására addig is, míg orvos érkezik (Pest, 1829)

Első rész. A' gyermek-kor - II. Szakasz. A' gyermek-kor, beteges állapotban

50

—ö—

utt is a’ nagyobb rangú házakban hajlandóbakká teszik mint a’falusi együgyű, a’ szabad levegőn testi mozgásban élőket; de mégis tálam nem olly nagyon közönséges az, mint némellyek gondolják. Hogy tehát neműképpen , és jo idején észre vehessék a’ Szülék gyermekeiknek e’tekintetben testi állapotokat, ezt e'képpen leirom: az illy gyermekeknek fejek közönségesen nagyobb, hasok feszes, fel van fújva, nyakok hosszú, karjaik és lábaik vékony, sovány; bőrök lágy, és könnyen izzadó, — vagy némellykor külömbféle kiütésekkel, visz- ketegekkel telyes. Abrázatjok színe eleinte fehér és piros, későbben halavány fonnyadt; szemfedelek széle (hol a’ Meibom mirigyei vágynak) veresek sokszor éjjel beragadnak, ’s maga a’ szem is kissebb okokra könnyez, meg- veresedik, fáj. Az orr-lyukak sokszor béda- gadnak, 's maga a’ felső ajak is vastag pöffedt. Fogaik aprók, feketék, odvasok, korán kihullanak, szájokból reggel kedvetlen szag jön ki : lehet érezni, hogy a' mirigyek mint egy egy borsó vagy mogyoró — sőt nagyobbra is dagadtak : úgy szinte a’ hasnak tapogatása által érezni lehet a’ has'tápláló mirigyei’ (glandulae meseraicae) dagadtságokat. Midőn ezen betegség mélyebb gyökereket ver a’testben, — a’ táplálás rendetlen, a' széke majd igen kemény, majd több napokig is hasmenése van a’ gyermeknek, némellykor igen is éhes, máskor pedig a' legjobb ízű étkek sem kellenek nékik, különösen az evés után bádjadtak: a’ főnek