Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

69

savany), mely felbörünkbe hat, a hol az apró fu- lánkok sebet szúrtak, mint a kígyó mérge a marás helyén.

A burgonya gumója, az alma, mikor érik, az ág, mikor nö, megint más más vegyészi változásokat mutat, melyeknek mind megvan saját czélja , föladata. Ha a burgonya gumóját éretlenül fölveszszük a földből, csakhamar elfonnyad, összezsugorodik, és kellemetlen izü lesz. Az éretlen alma is összeesik , elveszti természetes alakját és nem tart el hosszabb ideig. A nem érett ág szintén elfagy a téli hidegben, elszárad, s a tavasz sem keltheti többé életre. Mindezt a héj éretlensége okozza. A növény éretlen burka egészen lyukacsos, melyen a nedvesség a légbe elpárolog, s az alma, burgonya és éretlen ág ekkép kiaszik. Ha ellenben megérik a növény, héja vékony áthatlanabb kéreggé válik, melyen át a viz csak hosszas idő folytán és igen kis mennyiségben párologhat el. E megerősiilt külső réteg teszi lehetségessé , hogy a burgonyát télen át eltarthatjuk; s az öszszel leszedett almát és körtét teljesen ép alakban adhatjuk még tavaszszal is asztalra ; ezen kéreg őrzi meg az érett ágban a finom folyónedvet, mely a rügyet táplálja, ha a tavaszi nap fölkelti téli álmából.

Vegytani ismeretek nélkül azon általános czé- lokat sem érthetjük, a melyekért a növény él, s úgy szólva annyi vándorlás színhelye.

Kétségkívül a hegyi legelők fris gyepszőnyege, az erdők lombozata ékességet kölcsönöz a tájnak;