Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A növény

60 •

száraz, sik iszapföld és laz szerkezetű magas róna leginkább való a gyapotnak; s tudja a pernambucoi néger, bogy a cacao csak partos helyeken, fövényes talajban terem, — valamint nyugotáfrikai hazájában a tengerpartok nedves homokján zöldéi legjobban az olajpálma, s a dús gyökerű Rizopliorák a visszatérő árapály iszapos kiöntéseiben virulnak csupán. Az sem szokatlan dolog, hogy a mezei gazda a még ismeretlen talaj becsét a vadon tenyésző növényekről Ítéli meg. „Kösd egy földi bodzához a szamarat!“ — szólt a világtalan öreg fiához, midőn a mezőre értek, melyet az utóbbi meg akart venni. — „Nem terem az itt“ volt a válasz. — „No hát valamely kőris fához, csipkebokorhoz, gyalogfenyö- hez avagy szederhez.“ — „Azt sem látok sehol itten körül“, szólt a fiú. — „Úgy hát csak térjünk visz- sza!“ — Ez a franczia adoma mutatja, hogy neveletlenebb emberek is megítélik a növényről a földet, mintegy azt értvén az alatt, hogy nem lehet jó föld, a melyben se oly növények nem tenyésznek, a melyeknek agyag- és homokkal kevert agyag kell. se olyanok, a melyek meszes talajon jönek elő.

De még felötlőbb a növények ezen viszonya a a földhez, ha vizsgáljuk, mi roppant befolyással van a talaj mesterséges megváltoztatása az abban termesztett növényekre.

Ha a tözegföld kiszárad, savanyát elveszti: csakhamar eltűnnek az éles sásfajok; s gyöngéd pelyhes czirok, nedvdús lóherefélék, lágyabb füne- müek borítják el az azelőtt majdnem használhatni-