Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

14

Dak; s melyek ártalmasak az emberi életre, mig hasznos tápszerül szolgálnak a növényeknek. Minélfogva kétképen használ nekünk az eső : egészségileg tudniillik és a mennyiben szükségeinket kielégiti; megtisztítja a leget, melyet beszivunk, s élelmiszereket nyújt a növényekben.

Mihelyt megáll az eső, s a tiszta égről melegen süt a nap: megint viz gőzölög ki a földből, s a szél fuvalma fölszántja az eső és harmat csöppjeit. Vannak vidékei földünknek, hol örökké süt a nap a tenger végtelen tükre fölött, s folyvást roppant mennyiségben párolog a viz a légbe. E párákat aztán más tartományokba hajtja a szél, s ez utón, a szél helyett, mely valahol eső- vagy harmatképen leesik, mindig uj meg uj nedv gyülekezik, s száll a légfolyammal.

Mi bölcsen van elintézve, hogy a viz folyvást párolog, s emelkedik föl egy helyt roppant mennyiségben, másutt gyérebben, s aztán egyenlően eloszlik a szüntelen lebegő lég űrében, majd meg frisitő esőkben hull alá, megtisztítván a tikkasztó leget, vagy köd alakban ül meg hegyeken és völgyeken. De még bámulatosabb azon természeti törvény, miszerint a harmat, mint egy ösztönszerüleg, megtudja választani, mely tárgyakra essék. Először az élő növényeket üditi föl, s ha ezeknek eloltotta Szöulját , akkor pazarolja gyöngyeit terméketlen helyekre.

De legyen elég a lég főbb alkatrészeiről. Főbb alkatrészeinek mondám, mivel azokon kivül némi