Csengery Antal: Vegytani képek a közéletből (Pest, 1857)

A levegő

10

melyet tüdőnk kilehel, mindig nedvvel van tele. Ha a beszivott légben semmi vizpára se volna , hamar kilehelnök az összes nedvet, a mi bennünk van, s száraz, kiaszottá lenne testünk. Az ázsiai és áfrikai puszták tikkasztó szelei épen azért hatnak oly gyilkos módon az utazóra és minden élő lényre, mert majd egészen kiszárasztják a levegőt.

Rendkívül fontos dolog tehát az állat és növény élete fentartására egyiránt, hogy a légkör nedves legyen. E nedv behat a növények levelein és számtalan apró lyukacsain, megtalálja útját az ember és állatok egész testalkatába.

S még egyéb haszna is van.

Nyárban, ha lement a nap , a htís éjszakával, lassú köd gyanánt, üditő harmat száll alá a hőség perzselte földre és növényekre, s megáztatja fényes csöppjeivel a zöld levelet és szomjas földet. A mennynek ez éji ajándéka után ki nem látta mint ujul meg a természet ? Honnan van e harmat, mi okozza azt ? Oly kérdés, mely megérdemli, hogy kissé közelebbről vizsgáljuk.

A föld felületén a testek mind ságárzók, vagy is meleget özönlenek ki sugárokban vagy egyenes vonalokban, — és pedig a melegebb testek a hidegebbek fölé ; sőt az egész föld is szüntelen meleg- sugárokat bocsát fölfelé a tiszta légen át a hideg légürbe. Egyenlő hőmérsékletre törekszenek általában a földi testek, mig maga a föld felülete lassan- sanként hiisebb állapotra törekszik. A kihűlésből azonban nem lehet tartani, mig a nap világit, mert