Csapó Jósef: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült (Posony-Pest, 1791)

Elsö rész. Az emberi testnek különös tagjait érdeklö vagy el-foglaló nyavalyákról - Elsö szakasz. Az fönek nyavalyáiról

I. Réfz. I. Szákafz,

30

oak: Ezek haraarjábau kéznél nem lévén, 1’ fris tifzta kút-vizet-is fel - fzivatathatják.

Míg tart a* nagy föbéli fájdalom, az idő altt nem tanátsos eret vágatni, vagy magat köpölyöztettni, hanem ha az fö-fá- jáft a* hófzámnak el-állásából, vagy a’ fzo- kott orr-vér folyásának meg-fzünéséböl fzármazottnak lenni, valaki bizonyoffan tudgya, ekkor tehát a’ lábán eret lehet nyitattni, de ezt-is tsak ollyankor, a’ mikor a* nagy fö-fájás fzünni kezd. De ha ugyan tsak a* fájdalom olly ifzfzonyu, és tellyefséggel nem akar enyhülni, félő, hogy az agyvelöt bé-borittó hártyák Öfzve dagadoznak, már illyenkor az ér-vágáft nem kell halafztani, hanem vagy az homlokon vagy halántékján, az az: valamellyik vak ízemén, vagy pedig a* lábon tüftént az eret Borbély által meg-vágatni kelletik.

Külső orvofság gyanánt a’fö-fájás Emberek ekképpen éljenek: Egy marék fza- pora füvet, ebfeölö leveleit, és fúl-fü leveleit egy ittze vízbe kell vetni, erre töltefsék egy mefzfzely bor etzet, mind ezeket addig főzvén, mig egy negyed ré- fóe marad, mellyben egy tifzta győzőt vagy valami gyenge váfzon ruhát^mártván,

és