Csapó Jósef: Orvosló könyvetske, melly betegeskedö szegény sorsu ember számára és hasznára készült (Posony-Pest, 1791)

Elsö rész. Az emberi testnek különös tagjait érdeklö vagy el-foglaló nyavalyákról - Negyedik szakasz. A' hasnak nyavalyáiról

i64

I. Rtfz. IV. Szakafz.

's egy réfz borban meg-fözvén , káfa formára két rétü ruha közt melegen a’ köldökre köfsék. Néha a’ vég-bélben fájdalmas ha- fzontalan erölködéfek lévén, jó léfzen j fpongiát vagy más ruhát meleg téjben mártani , ’s a’ vég bélre tenni, avagy azoii melegen üldögélni. A’ tejes kriftély-is alkalmatos illyenkor. De ha égetéft, ’s lök- döséft-is érez a’ vég-bélben , ekkor a’ végűéit illyen Irral kend-meg: Végy két ka- lán téj-felt, keverj közzé fél diónyi fehér kréta porát. Ez-is történik, hogy hofza- fan tartó vér-has után a’ vég-bél le-jár, és meg-keményedéit: ekkor Ökör-fark-koró virágait téjben fözvéu, gyakran melegen a* vég-bél körül fel-köttefsék: ha ezekre a’ vég-bél még fe menne-bé , hints réá igen apróra tört kutyaganéjt, az-az: melly ga- néj kemény, ’s fejér fzinü : e’ helyett a’ Tekért-gyökerű-fü töve-is jó, mellynek deákul Bistorta a’ neve: A’ meg-hintés után a’ vég-bélt latianként kézzel fel, és bé-kell tafzitgatni.

XIII. Arany-ér-folyás.

M

int hogy ez a’ Nyavalya a* köz Ember előtt nem igen efméxetes, de a’

kit