Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)

Gyógyszerhatástan - Bevezetés

sőbb nem kérdezték, liogy miért adták ezt vagy azt a szert, hanem csak újra és ismét bizonygatták róluk, hogy ebben vagy abban a megbetegedésben jól bevált. Ezen a módon honosodott meg a gyógyászatban egy nagy része az orvosszereknek.

Ezen, mintegy a kórtan mindennapi szeszélye által diktált gyógyszerek mellett azonban hova-tovább közönséges tapasztalat alapján oly gyógyanyagok egy kis csoportja gyűlt össze, melyek ello- gulatlan és jól megfigyelő praktikusok által — s ilyenek voltak is minden időben — mint állandó gyógyhatásúak, valódi gyógyszereknek ismertettek fél és méltattattak. s melyekről még ma is örömest elismeréssel kell megemlékeznünk, midőn a romboló erejű skepticis- mus lép ellenük sorompóba, vagy midőn a kórtani esetek egyoldalú felfogása az egész gyógyszertanba csak néhány szert igyekszik befogadni, a mint evvel a legújabb időkben a mykoticus elméletek fenyegetőztek.

Ellentétben az imént említett empíriával, mely a gyógyszerek előbukkanását épen csak a véletlennek köszönheti, később mind jobban előtérbe lépett az a követelés, hogy a gyógyszertani tudomány exact alapon épüljön fel, s ez nemcsak hogy teljesen jogosult volt, hanem mondhatni ez volt a főforrása annak, hogy mi a gyógyanyagoknak az emberi szervezetre való élettani hatásáról tudományos felvilágosítást kaphattunk. Ez a követelmény azonban a praktikus orvostudományra nézve a szó szoros értelmében hosszú ideig nem volt elérhető (még ma sem tökéletesen).

Miután ugyanis az élettani és kórtani folyamatok felfogásában dívó félszegségek, melyek még évszázadunk első tizedeibe is beterjedtek, le voltak győzve, és a magának utat törő kísérleti irány az élettan és kórtan terén magának egyre szilárdabb alapot szerzett, ekkor épen úgy, mint a régebbi időkben, egy nagyon válságos pillanat állott be tudományunkban. Komoly és jól motivált támadásokban, de sőt a gúnyban sem volt hiány a czélból, hogy a gyógyszerek létjogosultságát kérdésessé tegyék; és valóban könnyebb szerepük volt a támadóknak, mint a védőknek. Mit lehetett felelni, ha a g-yóOt

gyítóknak azt az ellenvetést teszik, hogy nem tudnak pontos, tudományos értékű megfigyeléseket tenni beteg embereken, midőn a legtöbb esetben a gyógyanyagnak még csak élettani hatása sem ismeretes;

4 Bevezetés.^