Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - I. Csoport. Narcotica
wrnmmmmmtmm Chloralhydrat. 51 a mi nálunk tenyészőben; és ez a növény ellentétben a mienkkel, a mely növénytanilag különben azonos vele, erősen narcoticus hatású. Ezek a narcoticus tulajdonságok már az ó-korban ismeretesek voltak. Belőle más anyagok hozzákeverésével ama tropicus helyeken több készítmény készül, melyek különböző név alatt forognak, a milyenek a bhang, haschisch, ginab, guaza, churrus. Ezek a készítmények mint narcoticus, felvidámító élvezeti szerek részben belsőleg, részben füstölésre használtatnak. A mi kiimánk alatt ezen készítmények nagy adagainak hatása nem mindég felvidámító, hanem gyakran szorongó érzésből, gyöngeségből, szívdobogásból áll; convulsiókat is észleltek, különösen a „cannabinon“, egy a kivonatból nyert gyánta használata után, a mi elővigyázatra int. Úgy látszik, hogy a cannabinon a lényeges hatóanyag, vagy tartalmazza azt. A gyógyanyagból nyert többi, részben alkaloid-féle, részben glycosid-féle anyagok : a cannabinin, tetanocan- nabin, cannabin részben hatástalanok, részben máskép hatnak (p. o. tetani- cusan), részben megbizhatatlanok. 7 H. Extractum Cannabis indicae. Dextrinnel szárított kivonat, sötétzöld ; mint sedativum 0,05—0,1! 3—5 X napj. Dos. maxim. sing. 0,1! pro die 0,3! 7 H. Tinctura Cannabis indicae. 1:5 borszeszszel készül, zöldes- barna színű; 5—20 csepp napj. 3—5-ször. Dos. maxim. sing. 1,00! (20 csepp), pro die 4,00! (80 csepp). Mind a két készítmény feltűnően kenderszagu. Amerikából egy az ópiumhoz hasonlóan ható (de pupilla-tágulással) uj narcoticumot és hypnoticumot ajánlottak: az „Extractum fluidum“-át a Piscidici erythrinának (Leguminosae), a melyet „Jamaica Dogwood“-nak is neveznek; a gyökérkéregből borszeszszel készitett folyékony kivonat. Adag 2,0—8.0. A száraz kivonatból 0,5 pro dós. Ezt az összeköttetést, mely száraz chlorgáznak absolut alkoholba való huzamos bevezetése által nyerhető, 1832. évben Liebig fedezte fel. Alkalmazását a gyógyításban Liebreich O.-nak köszönhetjük (1869). Az a körülmény, hogy a chloral kalihydrattal való kezelés által hangyasavas káliumra és chloroformra változik, vezette reá Liebreichet, hogy azt narcoticus természetére nézve megvizsgálja, s várakozása e tekintetben kielégítette őt. A chloralhydrat színtelen, kristályos anyag; legyen közömbös vegy- hatású és egyenlő mennyiségű vízben zavarodás nélkül könnyen oldódjék, 58°-nál olvadjon, 96—98n-nál fonjon. Sajátságos szaga van, keserű izü, a garatban karczoló érzést kelt. t H. Chloralum líydratnm. Chloralhydrat CCl3. CHO+H, 0. (T r i c h 1 o r a 1 d e h y d.) 4-
