Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - I. Csoport. Narcotica
Morphium. 45 Tegyük fel, hogy egy beteg valami okból p. o. egy mitralis hiba miatt, súlyos általános vérkeringési zavarban szenved, a melynek következtében lényegesen túlkevés vért lök a bal győmrocs az aortába, s ennek következtében a nyúlt agyba is kevés vér folyik és tehát e vérrel éleny is kevés jut oda, következésképen dyspnoe lép fel. Ez a dyspnoe úgyszólva fölösleges. A tüdő hajszáledényeiben a vérkeringési zavar miatt úgy is túlságos lassan áramló vér nyugodt légzés mellett is telítené magát élenynyel és többet a dyspnoe alatt sem ér el. Egyéb haszna pedig nincsen a dyspnoenak; mert ha hajlandók vagyunk is a dyspnoeicus belégzé- seknek a vérkeringést a mellkas aspiratiójának növelése által támogató befolyást tulajdonítani, még sem szabad azt szem elöl téveszteni, hogy az ilyen gyakorlatban előjövő vérkeringési zavaroknál mindig visszeres pangás van jelen, azaz a jobb gyonirocsba a vena cavákból már folyton több vér ömlik, mint a mennyivel az megbirkózhatik, tehát az erősbödött aspiratió felesleges volna. Ez esetben szabad a légszükséget megszüntetni, és ez eme „circulato ricus“ dyspnoeknál sikerül is morphin által. Ennek megszüntetése nem csak megengedett és lehetséges, hanem kívánatos is. Mert ezt a dyspnoet, haszontalan psychicus és egyéb izgalmaival, hiábavaló és elvégre a légszükségletet még fokozó izomműködéseivel együtt megszüntetni nem egyéb, mint a szervezet kopását és károsodását elkerülni. A morphin ily esetben adagolva, csökkenti a légzőközpont ingerlékenységét (beleértve a légszükséglet öntudatát is; mert azt mondhatjuk, hogy a légző központ egy része az öntudatban van). A kevésbbé érzékeny légzőközpont az elégtelen vérrel és élenynyel való ellátás ingerére kevésbbé erősen reagál, mint ennek előtte s a légzés rendes lesz. Es mivel most a lógzés ilyetén megnyugvása által, mint fentebb láttuk, az élenynyel ellátás sem lesz csekélyebb (az inger nem növekszik), mert hiszen a dyspnoe felesleges volt, igy a nehéz légzést minden hátrány nélkül szüntettük meg. Máskép van a dolog az úgynevezett „respiratoricus“ dyspnoeknél. Képzeljük el egy oedema glottidis esetét, vagy a hörgőknek hegek vagy álhártyák által létrejött szűkületét. Mig az előbbi szívbaj esetben az által állott elő a légszükség, bogy kevés, habár teljesen
