Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - I. Csoport. Narcotica
Opium. Theophrastus Kr. e. a 3. században említi már Mqxcóvtov név alatt, és Kr. u. az 1. században már mákfejek bemetszése útján nyerték, süt már akkor is Kis-Ázsia volt az a vidék, hol a növényt legjobban tenyésztették. A rómaiaknál Opion vagy Lacrima papaveris név alatt szerepelt és később kapta ezen anyag a Therialca nevet. Keverékei és hamisításai más anyagokkal már akkor fordultak elő. Orvosi használatát az arab orvosok terjesztették el nyugaton. Az opiumtermelés idővel mind nagyobb mérveket öltött. Perzsiában, Indiában, Chinában, Egvptomban, Európában (Német- és Magyarországon is), Északameri kában és Ausztráliában művelték e növényt. A legjobb fajtájú és legállandóbb morphin-tartalmú még mindig a kisázsiai ópium, a mely smyrnai vagy török ópium név alatt is ismeretes. A mezőn álló, még éretlen mákfejeket megmetszik; a kifolyó, tejszerü fehér nedv néhány nap alatt megbámulva, begyántásodva u. n. könyekké szárad be. ezeket összegyűjtik, különböző nagyságú kalácsokká gyúrják és a főleg Anglia által nagyban űzött kereskedésnek adják át. Ezek a lapos kalácsok, melyek máklevelekbe vannak takarva vagy Rumex magvakkal behintve, 100—600 gr. súlyúak, belsejük barna, egész feketebarna a nedvesség szerint, sajátságos bóditó szagúak és keserű Ízűek, s ez főleg az alkaloid tartalomnak tulajdonítható. Magától érthetöleg az opium-nverés e keleti módja nem használja ki az egész növényt; pedig a növény összes tejnedve tartalmaz hatásos alkoloidokat; az európai gyűjtők az egész növényt kihasználják. Alkatrészéi. A török ópiumnak, mint hivatalos qualitásnak analysálása szerint, a víztartalom a hosszabb vagy rövidabb állás szerint 12—15"/0 közt ingadozik. A vízmentes tömegnek legalább fele súlyát nyálka és növényi fehérje teszi ki, van benne továbbá kevés czukor, viasz, kautschuk-féle anyag, egv festőanyag és ismeretlen illő testek. Keményítő nincs benne, és ha van, az hamisításnak jele. A hamisítások általában gyakoriak. A szervetlen sók (mész-, magnesium- és kaliumsók) 4—8n/0 közt váltakoznak. Azonban a leglényegesebb, hatását föltételező alkatrészei az ópiumnak a kristályosodó alkaloidák, melyek mind O-tartalmúak. Közülök a legligye- íemre méltóbbak: A morphin, (\7//,9NO., ; 1805-ben Sertürner eimbecki gyógyszerész fedezte fel; vízben igen nehezen oldható, kén- és sósavval igen jól oldható sókat képez. (Derosne a narcotin fölötti értekezésében, 1803-ban, morphin és narcotin keverékével dolgozott.) A morphin tömecsek közt találunk egy hydrált és phenolszerűen hydroxylált Phenanthrent ((\//4.CH.CH.t '4 //„ J, összefüggésben egy hydrált és a JV-tömecsen methylisált oxazingyürüvel, t. i. 4 atom (7-böl álló és minden egyes atomban O-t és N-t viselő gyűrűvel (utóbbi kettő para-állásban); ezenfelül tömecsében még egy a C atomhoz kapcsolt hydroxil-csoport is van (egy II atom helyett). Narcotin CnH2iNOv Derosne fedezte fel, nem képez állandó sókat. •u
