Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)

Gyógyszerhatástan - I. Csoport. Narcotica

NATiOOTICA.

29

gunk tehát? Nem semmisítik-e meg tényleg egymást kölcsönösen a/, egyes adagok? — Nem! Sem a felfogás szerint u. n. „egymást lerontó hatás-“sal nincs itt dolgunk, sem pedig az antagonisticus játék ezen adott vázolásával a tények sorozata még kimerítve nincsen. További tényállások ugyanis a következők: ezen antagonisticus játék következetes folytatása alatt csakhamar azt vesszük észre, hogy a tünetiét csökkentő szer (atropin) ugyan adható tovább is ugyanazon adagokban, de a tünetiét növelő anyagot (pilocarpin) esetről-esetre mindig nagyobb adagokban kell nyújtanunk, ha aránylag hasonló eredményt akarunk elérni, mint a korábbi esetekben; tehát más szavakkal, az in gerle kény seg a váltakozó játék alatt fokozatosan csökken ! — E szerint a dolog lényegét tekintve az izgató méreg a hűdítőnek hatását semmi módon sem tartóztatja fel. Továbbá, ha a „hüdítő“ anyagot már elö- szörre egy bizonyos nagyságú adagban alkalmazzuk, vagy ha a váltakozó játék folyamán végre azon ponthoz érkezünk, hogy összegezve az egyes adagokat már ezt a bizonyos mennyiséget elhasználtuk, akkor az illető élettani elemi szerv „ingerlékenysége“ azonnal megsemmisül és az izgató antagonistának legerősebb adagai is minden eredmény nélkül maradnak; az antagonisticus ingadozásoknak van tehát egy felső határa és ez az állítólagos hintajáték hasonlít ama versenyfutáshoz, amelyben Achilles nem éri be a teknősbékát. (Hasonlítsd össze 12. old. a „hüdésről“ és „izgalomról.“)

Tehát minden antagonisticus játékban végül a hüdítő szer kerekedik fölül.

Az izgató szer nem az ingerlékenységet növeli (sőt ellenkezőleg), hanem izgalmi hullámokat hoz létre; az u. n. antagonista pedig nem támaszt fordított phasisu vagy irányú activ izgalmi hullámokat, melyek az első szer által támasztottakat lerontják (compensálják), hanem csak csökkenti az élettani szervnek amaz izgalmak iránt való fogékonyságát. így tehát az egyik szernek hatása nem homlokegyenest ellenkező a másikéval. A szóban forgó anyagok különös tárgyalásánál majd oly tényeket fogunk megismerni, melyek azon felfogásra kényszerítenek, hogy az atropinhatás és pilocarpin- (illetve physostigmin-) hatás benső mechanismnsa az említett életfolyamatokra minőség tekintetében ugyanaz, és hogy csak időszaki lefolyásban és a hatás fokában vannak különbségek. P. o. az atro-