Vámossy Zoltán dr.: Cloetta-Filehne gyógyszertani tankönyve (Budapest, 1894)
Gyógyszerhatástan - Bevezetés
Bevezetés. 21 felszívhatok, azaz az állati szöveteken jól átnyomulnak e's a vér által nehézség nélkül felvehetők, — minta chloroform, légenyélecsgáz (a mérgek közül a szénéleg). — a tüdő hajszáledényrendszere egy rengeteg nagy felszívó felületet nyújt számukra. Azonban itt—amennyiben a légzést megakadályozni nem akarjuk,— a nyújtott mennyiség felszívódása nem tökéletes, mert a helehelt gáznak (gőznek) egy része felszivatlanul ismét kileheltetik és ennek megfelelöleg az adagolásnak megvan e helyen a maga sajátossága, illetve bizonyos pontatlansága. A felszívódás tökéletesséfjét tekintve, előbbre kell helyeznünk a subeután alkalmazást a belehelő eljárásnál, mig a felszívódás gyorsasága bőr alá fecskendősnél csekélyebb; a tér elzártsága egy részről megakadályoz ennél minden anyagveszteséget, úgy, hogy az egész adag felszívódásra jut; de másrészről ismét ez esetben sokkal kisebb a felszívóterület, a hajszáledények felületének összege, mint p. o. a tüdőben, és végül talán a tüdőben az aérodiffusio is, p. o. ha a kérdéses gáz vegyi rokonsággal viseltetik a haemoglobinhoz, physikailag gyorsabb folyamat egy a bőr alá fecskendezett oldat hydrodiffusiójánál. Azonban úgy a felszívódás tökéletességére mint gyorsaságára nézve is lényegesen pontosabb a subeután eljárás a szájon át való alkalmazásnál (innen van az is, hogy subeután alkalmazásnál kisebb adagok elégségesek, mint belsőleg); mert hiszen a belső adagolásnál az adagnak gyakran nem is kicsiny töredéke átcsúszik a gyomron és beleken a nélkül, hogy felszívódott volna, mig más része részint a gyomorsav, részint az emésztő nedvek, részint a bélben levő erjedési folyamatok stb. által vegyileg bomlást szenved és így kimarad a játékból. Ehhez járul még az is, hogy az így (belsőleg) felszívódott mennyiségnek ismét bizonyos töredéke nem jut a nagy vérkeringésbe, hanem a v. porta vérével a májba folyva, ott részint (mint p. o. a vasvegyületek) megköttetik vagy elbontatik, részint az epével kiválasztatik, de mindenesetre el lesz vonva az összszerve- zettől, és Cz utóbbi esetben esetleg a bélsárral hagyja el a testet, vagy pedig részben ismételten ezt a kört: v. porta-, máj-, epe-, bél-, v. porta futja meg, a nélkül, hogy valaha például a szívvel, az agy- gyal vagy hatásának valami más támadási pontjával érintkezésbe jutna. Mindez közrejátszik abban, hogy egy bizonyos adagnak belső adagolásánál kevesebb anyag érvényesül, mint bőr alá fecskéndezésnél.
