Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)

II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - B) Idűlt 's genyedő megválások. A' fekélyek

IDÜLT ’s GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK.

I.

69

A’ bujasenyvnek gyógyítása higannyal.

m. §.

Az első rendbeli bujasenyves fekélyek orvoslásánál a’ legfőbb jelentés mindig abban áll, hogy a’ közönséges bujasenyv elkerültessék; tanácsoljuk tehát hogy a’ czélszeres helybeli orvosláshoz a’ ^le megegyező közönséges toldassék·

772. §.

A* helybeli gyógybánásnak az a’ czélja, hogy a’ fekélyben a’ bujasenyves méreg elrontassék, hogy annak fölülete megtisztitassék, és az illendő szerek folytatott használása által a’ behegedés eszközöltessék. Mind ezt a’ fekélynek pokolkővel, vagy étetőkővel, legczélirányo- sabban pedig a’ higanynak fojtósavban eszközlött tömény, vagy a’ rágó higanynak erős olvadékával tett il- lentésével visszük végbe. Ezután ar fekélyt napjában néhányszor a’ rágó higanynak gyengébb olvadékával, vagy sárga higagos vízzel mosogattatjuk ki, rája ugyan ezen folyadékokba mártott tépetet teszünk, vagy pedig vörös higagbul, avagy levált fehér higanybul készített irral, vagy a’ sárga irral (ungv. citrinum) kötjük be, és áta- lában a’ tisztaságrul gondoskodunk. Ezen gyógybánásnak mindenkor a’ fekély gyuládásbeli állapotjahoz kell sza- batnia; a’ nagy gyuladásnál és fájdalomnál egyedül enyhítő szereket rendelünk.

773. §.

Belől egyszersmind a’ higanynak könnyebb készítményeit adjuk, u. m. a’ hugyagos higacsot, (mere, solub· Hahn.) az enyhe higanyt adjuk, egy negyed vagy fél szemernyit, és az adagot a’ környülmények zsinórmértéke szerint növesztjük. A’ beteg a’ higanyorvoslás alatt olly nyugalmasan tartsa magát, a’ hogy csak lehet, egyenlő mérsékletben maradjon, mértékletesen éljen a’ hevítő vagy savanyú eledeleket és italokat kerülje, és a’ bőr- gözölgést fafűszerek főzetével (decoct, spec, lign.) mozdítsa elő.