Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)
II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - B) Idűlt 's genyedő megválások. A' fekélyek
IDÜLT ’S GENYEDÖ MEGVÁLÁSOK. 41 Wenzel, Diss. cie ossium arthriticorum indole. Mogunt, 1791. Barthez , Abhandlung über die Gichtkrankheit; übersetzt mit Anmerkungen und Anhang von Bischoff. Berlin, 1803. 720. §. A’ lösz vény es fekélyei (ulcera arthritica) a’ test- beni jelen köszvénynek következései, mellyek csakugyan majd világosabb , majd rejtettebb arányban állónak. Ezek átalában fólületesek, fenekök széles, és az elválasztott nedvet gyaporán öntik, melly a’ fekélyhöz közeleső részeket föleszi, és nem ritkán a’ fehérneműket is megfeketíti. Széleik többnyire rendetlenek, ha- loványok, kemények, időkörönkint, főkép rossz idő alkalmával meg-megrosszabbplnak, vagy a’ fekély javul- tával a’ köszvényszenv nehezedik el. 721. §. A’ fekélyek vagy a’ köz köszvényszenv jelenléte által , vagy történetbeli sérelmekre, vagy fekélyedéssel végződő gyuladásbul és daganatokbul szármoznak; a- zért is leginkább az alsó végtagokon, és az izülések vidékén telepednek meg. Kórhatárzatuk rendszerint könnyű, de nehéz lehet mégis, ha a’ beteg a’ fekélyeken kívül soha való köszvényben nem szenvedett. Ezen esetben főkép azon tüneményekre kell figyelnünk mellyek a’ rendhagyó köszvényt szokták közönségesen követni, miilyenek a’ máj és a’ bélhuzam működésének megzavarodása , szabdaszeretlen hugyválasztás, szaggató, gyakorta időkörönkint visszatérő fajdalmok a’ tetemekben, továbbad a’ takonyszivárok , kütegek ’stb. mellyek gyakorta szoros visszonyban állónak ezen fekélyekkel. 722. §. Ezen fekélyek többnyire igen makacsok; és gyakorta leülepedett mészféle gyurma által ápoltatnak; gyógyításukhoz csak nagy vigyázással foghatunk, mert másként a’ beteget kóráttétel veszedelmének tesszük ki. 723. §. A’ köszvényes fekélyek orvoslásánál mindenkor a’ közszenvre kell főkép figyelnünk. Mindenek előtt a’ beteg életmódját hozzuk rendbe, ollykor az előbbeni- vel épen ellenkezőt rendelünk, azért is majd izgatóbb hus- nemű közéletet, de sokkal többször mégis növényi eledeleket hagyunk, testi mozgásokat parancsolván egyszer
