Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 2. (Buda, 1837)

II. Az öszvefüggésnek idült megválásai - A) Idűlt megválások, mellyek nem genyednek

úgy nevezett anyának (Mutter) oldallikaiba húzott két két férczvégnek behúzása által történik akként, hogy minekutána ezek eléggé ráhuzattak volna, az anya csavar segedelmével záratik be. — Graefe későbben miután ezen műtétéi mások által egyszerűbben vitettet volna véghöz, egv különös előlríil meghajtott csipeszt használt, mellyel ő az ínylebenyt szélétül mintegy fél vo- na'lnyira megcsípvén meghúzza, és egy keskeny kusz- torát a’ hasadéit szegletéhez közel szúrván be, ezt fűrészölve (riszálva) huzza felülről alá felé, ’s ekként választja meg a’ csipesszel megfogott ínylebeny-csíkot. Hasonlókép teszen a’ másik ínylebennyel is. — A’ seb egyesítésére Graefe egészen egyenes tűköt használ, mellyek tűfogókkal (Nadelhalter) szuratnak be. A’ fekete színű beolajozott czérna szálak a’ seb felé nyújtott két kéz mutatóival először is sebészi , azután egyes csomóval köttetnek öszve, és közel a’ csomóhoz metszetnek el.

*) Bei Sciiwerdt az. id. h. und in seinem , und WalthEr’s Journal. Bd. X. 371. 1.

Ebei (az id. b. 81. I.) férczelésre vagyis aggatásra rövid , egyenes, kétélű tűket, és egy oldalvást görbített orrmányu (Schnabel) tűfogót használt; —Donig es oily hosszú nyakú, horogkép görbített hegyű, hegyénél füles tűt ajánl, rnelly egy ferdén lefelé hajtott markolatba van beszorítva ; minekutána ezen tűvel az ínylebeny széle hátulról előre átszuratott volna, a’ fontalok egyik vége horog vagy csipesz által kioldatik; ennekutána az eszköz , a’ nélkül hogy a’ fonal kihúzatnék belőle, viszavezettetik, és az átelleuben lévő ínyfalon épen akként szuratik által mint az előbbenin ; a’ fonal másik vége hasonlókép oldatván ki. Ezen hánás ártalmairól olvasd: Schmidt, Journal von Graefe und V. Walther. Bd. V. St. 2. 338. 1. — Wer necke halhéjas nyelű előlrül fülestűt használt: — Lesenbergnek tűje hasonló a’ Donigestül ajánlotthoz, mellynek hegye befedeztethetik. (Diss. de Staphyloraphia quaedam Rustochii 1827).

A’ csomó ráhuikolására szolgáló eszközöket is különbözőleg módosították az említett sebészek. W erne eke két vájús ku- tasz vesszővel egész az ínyig taszította a’ csomót, és ekkor vágta el a’ fonalvégeit; E bel apró csöveket, Doniges pedig különös csomószorítót használt.

Dieffenbach (az e. h. Febr. 1826.) a’ hasadék széleit kusztoraval újítja föl , és különös tűk segítségével , mellyeknek hátsó üres részekbe ólomsodrony van becsavarva, ölti ezt be, a’ hasadekot az ólomsodrony öszvetekergetése által egyesíti, ezt az ínyvitorlátul nehány vonalnyira lemetszi, és öszvefont végeit fölfelé hajtja, hogy a nyelv’ tövét ne izgassák. — Az ólomsodremy erősebb öszvehuzódast mondatik eszközölni. — Kívánt fogonattal vitetett véghöz ezen műtétel az eml. h. Juli 1827. 313 1.). Az ínyvarratnak fogouatát az által biztosítja Dieffe nbach, hogy az

IDÜLT MEGVÁLÁSOK, MELLYEK NEM GENYEDNEK. 15