Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)

Első osztály. Gyuladás - Első szakasz. Gyuladás átalánosan

68

í. OSZTÁLY. GYŰL ADÁS.

egyedül lobellenes gyógybána's, és lágyító borogatások alkalmazása képesek a’fene harapódzását meggátolni.— Ha pedig a’ fene engedni nem tudó bőnyék által történt ki- szorúlásbul származott, akkor csak ezen erőmüves akadályok, mély és nagy bemetszései által lehet a’fene’kifejlődését, vagy tovább terjedését megelőzni.

A’fene többnyire közönséges erőcsüggedéssel, ideg- és poslázzal szokott járni, azért is gyökönke, kappanőr , kig vógégegyökér, szállékony szarvas szarusó, édesített savak, égények, bor, és más effélékkel kina; a’ posláznál pedig ismét kina, ásványsavak, és timsó jelentetnek.'— De még sem titkolhatni, hogy az említett kömyülmé- nyek közt a’ bor és állati élemény a’ lázhevet öregbiti, az érverést sietteti, a’ nyelvet rútitja, a’ beteget nyugtalanítja. Valamivel kevésbé izgató közélet, és csak annyira tápláló, de enyhe tésztás eledelek, a' mennyit az étvágy kíván, és a’ gyomor meggyőz, illy esetben sokszor czél- szeresebbek.

Ha a’ fene alatt az első utakban tisztátalanságok gyülekeznének öszve , ezeket, mihelyt csak lehet, kitakarítván, azonnal az erősitő gyógyszerekhez kell nyúlnunk. A’ különösen fölmagasztalt érzékenységnél, és görcsös kórjeleknél, mákonyt, pézsmát, szállékony lugsót, és más görcsszéllesztő szereket adunk.

66. §.

A’ fene helybeli orvoslásának kettős czélja vagyon: t. i. a’ fenés részek lemállasztásában a’ természetet segíteni, és a’fenés evnek veszedelmes behatását enyhíteni.

Ha a’ fenéhöz erős gyuladás jár, lágyító, és az igen nagy fájdalmaknál, csillapító borogatások kellenek. De ha a’ fenés rész nem fáj és hervatag, akkor inkább izgató szerek kívántainak, hogy ezek által a’ fenés rész határain ge- nyedés támasztassék , melly tekintetből a’ meleg fűszeres borogatások legalkalmasabbak.

Azon szerek, mellyek a’ fenés evet magokba szíván , vagy megrontván , ennek ártalmas behatását enyhítik, ezek: a’ kina, a’ tölgy- vagy vadgesztenyehéj’, a’ szikfű , az eczét , a’ bor , az égett bor, a’ káfor, a’ hugyany, a’ terpetin, a’ föleresztett ásványsavak, a’ fasav, a’ szénsav, a’ buzgó , ’s pezsgő nedvek, a ’szénpor. A’ nedves fenénél ezen szereket jobb porképben alkalmazni, a* száraznál pedig inkább mint borongaláso- kat, vagy pépegyvelegeket. •— A’ fene szaga minden esetben jó illatú, vagy tisztán nedves meleg borongatások által kerültetik el legjobban, a’fenés részeket, ezeknek minden új föltételökkor, eygszersmind jól kitisztogatván. Az