Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Második osztály. A' természeti összefüggés sérelmén alapúlt betegségek - A. Sebek - Első szakasz. Sebek átalánosan
II. OSZTÁLY. SEBEK. czoltatnak az literek, akkor ezeknek többnyire űtdao'os kitágulások marad hátra. Ha valamelly részek legnevezetesebb idegtörzsökei sértettek meg, akkor azon részt szél üti meg, es elszárad, legalább azt meghatározni nem lehet, váljon és mikor térend vissza az ideg foglalatossága. Idegsértések atalánosan, főkép ha általok az idegek nem választatnak egészen meg, súlyos tüneményeket, u. m. görcsöket, rángásokat ’stb. okoznak. A’ csontok sebei, a’ lágy részekéitől tulajdonkép nem különböznek, csali ha a' csonthártya igen sokat szenvedett, és genye- dés szármozik, akkor ez tartós, és általa a’ csont’ altatása igen elváltozhatik. A’ mirigyes és elválasztó életművek sebei erősen gyógyulnak, többnyire genvedés támad , és a’ geny az elválasztott nedvei öszvevegyül. A’ foglalványok , főkép a’ nagyobb foglalványok sebei mindenkor igen veszedelmesek. 5) Azon sebek, mellyek a’ test üregeibe hatnak, gyuladás, vértorlódás, genyedés, ’s effélék, és az üregben levő életmű sérelmei által lesznek veszedelmesekké. 6) A’ sebek veszedelmességét végre a’ betegnek életbéli viszonyai, az illő közéletnek jó megtartása, és a' sebhöz kapcsolkodó tünemények határozzák meg. 239. §. A’ sebek orvoslásánál mindenek előtt a’ sebet szor-r galmasan megvizsgálnunk, a’ vérzést megállítanunk, és az idegen testeket félre takarítanunk kell, úgy továbbad a sebnek majd hirtelen egyesülés, majd genyedés és be- hegedés által történendő öszveforrását, és a’ veszedelmes tünemények elhárítását tellyesitenünk szükség, 240. $: A’ sebvizsgálás által a’ sebnek idomárul, mélységérül, irányárul, és a’ sebzett részek tulajdonságárul a' legszorosabb Ösmeretet, iparkodunk szerezni. A’ vizsgá- lást azonnal a’ történt sebzés után mint legkedvezőbb időpontban tellyesitjük, minekelőtte még gyuladás köszöntene be, mert máskép az bajosabb és fájdalmosabb. A’ metszett és vágott sebeknél a’ vizsgálás többnyire könyü, bajosabb a’ szúrott és lövött sebeknél. A’ sebészt vizs- gálásában a’ részek boncztudománybeli ösmerete, a’ sebzés alatti állásnak, helyezetnek tudomása, azon iránynak és erőszaknak kikérdése , mellyben és mellyel az erőszak behatott, valamint a’ sebből kifolyó anyagnak minémüsé- ge, és az azonnal beköszöntő tünemények vezérlik. Ha, ezen környülményekre figyelvén, az orvosa sebnek meg142
