Bugát Pál: Sebészség, mellyet előadási kézikönyvül kiadott Dr. Chelius M. J. 1. (Buda, 1836)
Első osztály. Gyuladás - Harmadik szakasz. Gyuladás némelly különös életmüvekben
106 I. OSZTÁLY. GYULADÁS. 169. §. Ha a’ gyuladás genyedésbe végződik , és a’ geny alá süllyedvén daganatok támadnak, az efféle kelevények, ha mindjárt nagyobbra nőtelc is, noha csak ritkán, né- melly esetben még is szét oszlathatnak ; még pedig az ágyéktájon sokáig tárva tartott hólyagtapasz vagy genykutasz, úgy olly közönséges gyógybánás által, melly az altest munkálkodásait rendbe hozza, és a’ beteg életerejét ápolja. De ha ezen orvoslás mellett a’ tályog szüntelen nő, akkor finom szúrcsap , vagy gerely segedelmével nyittassák föl az, a' mondott eszközöket ferdén bökvén be. A’ genyet, ha csak lehet, egyfolytában britjük ki, a’ szúrással ejtett sebet ragtapasz segedelmével a’ legszorgosabban egyesitjük, a’ kelevényre nyomó kötözést alkalmazunk, a’ betegnek nyugalmas magatartást parancsolunk, és az említett gyógybánást tovább folytatjuk. A’ seb nehány napok alatt öszveforrván, a’ geny többnyire ismét meggyűlik, de nem olly nagy mennyiségben, mint az előtt. Ha a’ daganat ismét eléggé fölemelkedett, annak kiürítését újra a’ mondott mód szerint megtesszük, a’ mi annyiszor tétetik, a’ mennyiszer a’ kele- vény újra képződik. 170. §. Rósz az, ha a’ kelevényüreg a’ geny kiürítése után föllobban; midőn is a’ beteg csöndes magatartása mellett a’ gyuladás fokához szabott lobollenes gyógybánás, és a’ geny kiürítése által igyekszünk a’ gyuladást enyhíteni. Ha az aszláz tüneményei öregbednének, vagy a’ tályógnyilás sipolyossá válnék (a’ minek oka vala- melly folyvást tartó belső inger u. m. az ágyékcsigolyák szuva, vagy a’ kelevény falainak megvastagodása lehet), akkor a’ mennyire csak lehet a’ beteg életerejét ápoljuk, és ha valamelly belső okot folfödözhetünk , az ellen szegezzük gyógyfegyverinket. VII. Körömperczlob. Focke , Diss. de panaritio. Goetting. 1786. Melchior, Diss. de panaritio. Duisb. 1789. Flajani , über das Nagelgeschwür; in Kuhn u. WEIGEL italienisch med. chirurg. Bibliothek. Bd. II. St. 2. 50. lap. Vogt , Diss. de paronychia. Viteb. 1805.
