Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Féloldali alve'gtagh üdés. 81 az ellenoldali tag érzéstelen volt, de nem hüdött. Más nap a hüdött végtag, a íelelkező oldal és has alsó részeinek izmai faradi izgatás behatására nem felelnek, mig az ellenoldal hasonos részein a villamos összhuzékonyság rendes. Tizenegyed napr i üszők jött létre, mely a keresztcsonti tájat foglalta el és kiterjeszkedett a jobboldali seggpofára is. Ugyanezen napra esik azon észrevétel, hogy a hüdött végtag jelentékenyen megsorvadt, kerülete 4—5cmr-rel tesz kevesebbet, mint az érzésbéna. tagé. Halál 13-ik napon következett be. Bonczolatkor a gerinczagyi sebszélek duzzadtaknak és vörös-barna szintieknek mutatkoztak; a seb vékony réteg genynyel volt borítva. Sebzés alatt fekvő bal oldalsó gerinczagyi köteg egész terjedelmében a leszálló gerinczagylob bonczi jellegeit mutatta. Ezen és néhány más ilynemű észleletben a különböző táplálati zavarok egyidejű megjelenése közös ok mellett latszik szólani. Ezen ok, minden látszat után, nem más, mint az, hogy a lobos folyamat, mely eredetileg a seb tőszomszédságában támadt, a gerinczagy alsó részletén levő tájakra is kiterül.1) Megengedvén ezt, jogosan járunk el, ha támaszkodva a múlt előadásban fejtegetett tényekre, a Müller esetében feljegyzett hüdött izmok általános és gyors sorvadását, a sértésnek megfelelő oldalon levő szürke állomány mellső szarvának megtámadására vonatkoztatjuk, miután a hüdött izmokhoz menő idegek e tájon erednek. A szóban levő bántalom egyébiránt akár lépésről-lépésre alászálló haladással történhetett, akár közvetve az oldalsó kötegek utján. A mellső szarv e bántalmára nemsokára hivatkozni fogunk még, midőn Yigués és Joífroy észleletében leirt izületi bántalom fejlődését magyarázzuk. Ami most az üszköket illeti, gerinczagyi sértéssel ellenkező oldalon megjelenésűk azt látszik bizonyítani, hogy az idegrostok, melyeknek elváltozása, hasonló esetben, a kiiltakaró elhalását idézi elő, nem követik azok útját, melyek az izmok és Ízületek táplálkozását befolyásozzák, s hogy ellenkezőleg oly módon kereszx) Újólag közölt dolgozatomban annak kiderítésén fáradoztam, miszerint a gerinczagy sértései folytán fellépő izgatottsági bántalmak, minők: a tengelyszálagok tultengése, a kötanyag-magvak (myélocytes) megszaporodása stb., a gerinczagyi seb fölött és alatt bizonyos terjedelemben, alig 24 óra múlva a baleset után felösmerhetők. (Charcot. Sur la tumefaction des cellules nerveuses motrices et des cylinclres d’axe des tubes nerveux dans certains cas de myélite. — Archiv, de Physiologie, I. köt. 1872. 95. 1. I. észl.). Clrarcot, 1. k. 6
