Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Heveny felfekve's agybántalmaknál. 71 vezérelméletbe, melyhez eddigelé szegődnünk kellett. E czélból az agy és gerinczagy különféle bántalmai felett, melyek heveny felfekvésnek (decubitusnak) adhatnak helyet, egymásután fogunk szemlét tartani. A) Heveny felfekvésről az agyi góczbántalmak tüneti gutaütésében. Ezt főkép a belső agyvérzésre vagy az agy részletes ellágyulására következő gutaütésben észleljük. Azonban kifejlődhetik az még agyburki vérzésnél (hémorrhagie méningée), rostos agyburok lobjánál, végre azon esetben, hol koponya-ürbeli dagok gutaütésforma rohamokra vezetnek. Az utóbbi háborús események többször nyújtottak nekem alkalmat oly beteg egyéneknél észlelni ezt, kiknél a csatában kapott sebek részletes agylobot szültek. ’) A felpir minden x) M. Cruveilhier, Salpétriére kórházi sebész ügyfelem lekötelező szívességéből azon helyzetben vagyok, hogy a következő tényt közölhetem, melyet ez utóbbi fajta példa gyanánt idézek. — Ernst Lajos nevű szász katonát, Villiers-ben a harczmezőn szedték fel 1870. nov. 30-án, és aznap este kilencz óra felé Salpétriére mozgó- kórházába hozták. A golyó egészen áttört koponyáján: az egyik nyilás a homlok magasságában székelt, kissé balra a közép vonaltól; a másik jobbra a falcsont közép része felé. Az agyállomány gomba alakban tolult előre ezen nyíláson. A halántéktáj és a jobb felső szemhéj vérrel aláfutvák, megdagadtak; mély coma. Decz. 3. álmosság; a beteg, ha élénken kérdezik, néhány tagolatlan hangot nyög; nyelvét jól kiölti, ha erre felszólítják; nyelés zavartalanul megy végbe. Csaknem teljes féloldali hüdést lehet megállapítani, a jobb oldali végtagok petyhüdtségével. Időről-időre, felszólítás nélkül, ezen oldal felső végtagjában görcsös összehúzódás egy neme jő létre, mely az alkart perez alatt borintásba helyezi. A rekesz szintén időről-időre hasonló összehúzódások székhelyének látszik. A perczenként rendetlen légzés csendes, nem hörgő. Fej- vagy szem-elhajlás nincsen jelen. Az ajkeresztékek (commissures labiales) cseppet sem ferdültek el; érzékenység a test minden pontján igen meptompult. Semmi hányás. Erlökés igen szapora, 140 (?). Decz. 4-én (5-dik nap) ugyanazon állapot, mint este; csak a álomkór mélyebb, mint tegnap; ugyanis alig kapni némi összehúzódást az arczizmokon, ha a testet különböző pontokon erősen megcsípjük. Önkénytelen székelés és vize- lés. Bőr forró verítékkel fedett; hónalji hőmérsék 41°. Kezdődő üszők jelentkezett a joboldali (hüdött oldali) seggpofán; semmi ehhez hasonló nincsen a baloldalon. A jobb ezombon, a belső felületen kissé a térd behajt ik, éjen át ugylátszik kissé tartósabb nyomás ságu hólyagot látni, mely sárgás folyadékkal telt e
