Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Fejlődés módja. 67 Másnap vagy azután következő nap a felpiros plaque központi része felé hólyagcsák vagy hólyagok fejlődnek ki; ezek majd szintelen a teljesen átlátszó folyadékot majd többé-kevésbé homályos vöröses vagy barnás szinü folyadékot tartalmaznak. A dolog megállapodhatik itt, úgy mint ezt mondottuk önöknek ; a hólyagok nemsokára elfonnyadnak és beszáradnak. Máskor azonban a felemelt felhám megszakad, czafatokra hull szét s élénk vörös felületet hagy meztelen hátra, melyen kékes vagy szederjes kékes pontok vagy foltok vannak elszórva s az irha véres beszürődésének felelnek meg. Hasonló esetben már a bőralatti kotszövet, sőt néha az alant fekvő izmok is véres beszüremkedés által vannak elborítva: oly tény, melyről bonczolat utján többször meggyőződtem. A kékes szederjes foltok gyorsan terülnek szét s széleik csakhamar összeolvadnak. Kevés időre azután az általuk elfoglalt pontokon az irha elhalása jő létre, mely kezdetben felületes, de csakhamar mélyre ereszkedik. Az üszkös-pörk ettől kezdve készen van. Későbben a visszahatás, a kiküszöbölés munkája lép fel, melyet szerencsés esetekben visszapótolás szaka követ, fejlődésében azonban igen gyakran megakadályozva. Úgy hiszem, nem szükséges bővebben szólnom e pontról. Aprólékos részletekről beszéltem önöknek, de remélem oda viszem önöket, miként beismerik, hogy azok nagy érdekkel bírnak. Bright R. eléggé figyelemre méltóknak és oly kevéssé ismerteknek tartotta őket arra nézve, hogy a Reports of medical Cases munkájába felveendőknek hitte s hasznosnak itelte a decubitus acutus hólyagjait, melyek erőszaki ok után bekövetkező hüdés esetében észleltettek, viasz mintákban előtüntetni, melyek kétségkívül még ma is a Guys Hospital-ban diszelegnek.1) Azóta e tárgy, mint tudom, néhány gyér *) *) Nem alkalomszerütlennek látszik azon megjegyzésekre figyelmeztetni itt, melyekkel Bright R. azon gerinczagyi bántalomra vonatkozó észleleteit kiséri, mely hólyagok és üszkös pörkök gyors képződésével jár és melyet ő Reports of medical Cases (II. köt. Diseases of the Brain and nervous System, London 1831.) feljegyzett. — Első eset a gerinczagy ellágyulását illeti, mely 21 éves nőnél, valamely meghatározható külső ok nélkül merült fel s az ágyéki duzzanatot foglalta el, közvetlen a lófark fölött. Következő elmélkedéseket köt e kérdéses esethez a szerző: «Egy furcsa körülmény, mely az alsó végtagok hüdéséhez csatlakozott, ezen észleletben jól elődomborodik; a hólyagcsa- és hólyagképződésre törő hajlamról akarok itt szólani, mely ezen fajta bántalmakban mutatkozik. E hólyagcsák, e hólyagok gyakran
