Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
52 Mozgató idegsejtek bántalmai. változás, melyet a szövettani vizsgálat megállapítani enged; a kötszö- veti fonatok e pontokon ugyanis megtartották átlátszóságukat és a rendes szerkezet csaknem minden jellegét kevés kivétellel. Mi több, vannak más nem kevésbbé jellegzetes esetek, hol a nevroglia bántalmai a sejthalmaz központi részei felé sokkal nyilvánosabbak, mint a környi részekben; hasonlókép sokkal feltűnőbbek a sejtek közvetlen szomszédságában mint azon közökben, melyek őt ezektől elválasztják; akként, hogy ez utóbbiak mind megannyi központoknak vagy góczok- nak látszanak, honnan a lobos folyamat bizonyos távolságra, minden irányban kisugárzott. Másrészt nem lehetne megengedni azt, hogy az izgatottság eredetileg a környi részekben fejlődött legyen és hogy a központi résziekig hatolt előre, az idegek mellső gyökei utján, mert az utóbbiak a gerinczagy megváltozott pontjai magasságában általában, csak igen csekély és a szürke állomány bántalmaival, ami heves- ségöket illeti semmiképen sem arányos bántalmakat mutatnak. Mind ezen előzményekből nyilvánvalónak látszik, hogy a mozgató idegsejtek nagy valósággal a baj kezdeti székhelyét képezik. Az izgatottsági folyamat leggyakrabban aztán másodlagosan eléri a nevrogliát és lépésről-lépésre a mellső szarvak különböző tájaira terjed el; azonban ez korántsem szükséges ; bizonyos esetekben a kóros folyamatnak kiterjedését a mellső-oldalsó kötegekre, melyek a szürke állomány mellső szarvai tőszomszédságában vannak, igen észszerűen következményi és tisztán járulékos ténynek kell tekinteni.1) A gerinczagyi gyermékhüdés mostanság azon bántalmaknak, melyek e rendet képezik, legtökéletesebb typusa. Számos buvárlatok, melyeknek tárgyát Francziországban az utóbbi időkben gerinczagyi bántalmak s igy a hozzájuk 'csatolandó gyermekhüdés képezék, valamenyien megegyeznek abban, hogy lényeges tény gyanánt nagyszámú mozgató idegsejtek mély elváltozását jelzik azon gerinczagyi tájakon, honnan l) Azon nézetek, melyeket a mozgató idegsejteknek elváltozása általi szerepét illetőleg az előrehaladó izomsorv kórszármazástanánál, gerinczagyi gyermekhüdésnél, központi heveny gerinczagylobnál s általában minden gerinczagyi okú izomsorvadásoknál kifejtettem, elő lettek adva azon előadásban, melyet Salpétriére kórházban 1868. júniusban tartottam. — Hasonlítsd össze: Hayem, Arch, de Physiol. 1869. 263. 1. — Charcot et Joffroy u. o. 756. 1. — Duchenne (de Boulogne) et Joffroy u. o. 1870. — E nézeteket felhasználta Hammond uj munkájában: A Treatise on Diseases of the nervous System. IV. szakasz. Diseases of Nerve Cells 683. 1. New-York. 1871.
