Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Második előadás. Idegsértésekre következő táplálati zavarok (folytatás) - Izombántalmak. Gerinczagy sértéseire következő táplálati zavarok
46 Következményi izombajok. fejtegetésében, melyeket önöknek be fogunk mutatni, nebány árnyalatig a bántalmak egész sorozatát megtaláljuk, melyet az idegbán- talmak folytán jelentkezni láttunk s melyeknek történetét ösmerve, felette megkönnyül a feladat, melyet megfejtenünk kell. Általánosságban azt mondhatni, uraim, hogy a bőr, izmok, ízületek, csontok, végre a zsigerek különféle táplálati zavarok székhelyei lehetnek, melyek a gerinczagy és agy bántalmaira következnek. Tárgyalni fogjuk első helyen az izombántalmakat, miután imént befejezett tanulmányunk erre nézve már útba igazított. Az elmélkedések, melyeket e bántál makra vonatkozólag kifej tendünk, csak a gerinczagy és nyultra lesznek tekintettel, mert az legalább is igen kétes, miszerint a szorosan vett agybántalmaknak valaha azon következménye volna, hogy az izomszövetet egyenesen megváltoztatná. Ez, mint annak helyén és idején be fogjuk látni, fölötte nagy horderejű tény. Gerinczagyi bántalmakra következő izombajok. Az izgatottsági természetű gerinczagyi bántalmak közt vannak olyanok, melyek igen gyorsan hozzák létre az izmok működési és szervi változásainak mindazon módjait, melyeket, mint az idegbántalmak következményét, tanultunk ösmerni; másrészt ellenben vannak olyanok, a melyekben a villamos összhuzékonyság s az izmok táplálati állapota teljes épségben marad, aránylag tekintélyes idő befolyása alatt, például hónapokon, sőt néha éveken át. Ez utóbbi esetben az izom csak nagy sokára változik meg azon tétlenség befolyása alatt, melyre a mozgás-hüdött tagok kárhoztatva vannak. E szempontból helyén való, a gerinczagyi izgatottsági bántalmak közt két jól elkülönzött csoportot állítani föl, melyet egymásután fogunk végigtekinteni. A. Az első csoportba a gerinczagy »azon izgatottsági bántalmait sorozzuk, melyek egyenesen az izomtáplálkozást rendszerint nem módosítják. Mindnyájának közös jellege: valamennyien a fehér állomány kötegeire szeretnek korlátozódni s ha olykor, a szürke tengely bele is vonatik, a mellső szarvak területe iránt tisztelettel viseltetnek vagy legalább azon sok nyulványu nagy idegsejteket kimélik meg, melyek e tájékon feküsznek. Ilyenek a nyalábos keménvedés (sclérose fasciculée) különféle alakjai; legyen az bár elsőd megbetegedés v^gy pedig az agy vagy gerinczagy góczbántalmának (lésion en -foyer) következménye; foglalja el bár akár kizárólag a hátsó kötegeket, akár az oldalsó kötegeket, akár együttvéve a két rendű
