Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok
20 Idegek izgatottságának befolyása. tóan kellene kutatni, nem áll-e a bántalmazott idegekben valamely állandó bonczi elváltozás (sérelem) a körnvi bántalmak nyilvánulásá- val viszonyban. Szerencsétlenségünkre oly rés jelzésére szorítkozunk itt, melyet későbbi tanulmányok kétségkívül nem késendnek betölteni. A tünetek azonban mindenesetre összege már ideglob jelenléte mellett szól. Azon felül felhozhatni azon bonczolati eredményeket is, melyeket az idegek szervi bántalmainak nehány esete nyújtott, hol a környi bántalmak egész sorozatát lehetett észlelni, mint az erőszaki sértések ismerni tanult következményét. Ezen esetekben, melyeknél egy perezre megállapodunk, a bántalmazott idegek néha megdagadva, izzadmány- nyal beszűrődve, élénken belövelve találtattak; de mi több. a górcső a Schwan-féle hüvely magvainak kisebb nagyobb szaporodását s néha azonfelül, a velőhenger szemcsés elváltozásának minden jelét mutatta. Jelenleg azonban semmi sem bizonyítja, hogy ne létezhetnék az idegben eme viszonylag elég durva bántalmak külölése nélkül is oly izgatottság, mely messzebb helyen táplálati zavarokat előidézni képes. Helyén való itt kijelenteni azt, hogy korántsem minden ideglob von szükségkép maga után táplálati zavarokat; hogy ezek létrejöjjenek, oly körülmények közbejövetelére van szükség, melyeket elemzés által méo- nem lehetett felderíteni. Ez ellenkezik azzal, mit ama bántalmakról tudunk, melyek teljes idegátmetszés folytán távol fekvő részekben lépnek fel, ez utóbbiak minden oly idegsértés ki^erülhetlen, kényszer-következményének tekinthetők, mely a részeket az idegrendszer befolyásától absolute elvonja. De bármint legyen is a dolog, az idegizgatottság befolyása a bennünket foglalkoztató táplálati zavarok létrejövetelére igen jól van megvilágítva és úgy szólva nyilvánvalóvá téve azon észleletek által, midőn ezen, rövid időre elmúlt kórtüneteket az izgató ok minden uj megjelenésénél felbukkanni látjuk. Példaképen, jól ismert és gyakran idézett tényt említek, melyet Paget, Hilton tudor nyomán, tett közzé. Guy’s Hospitalban kezelt férfinál az orsócsont alsó részének törése tetemes csontforrat-termeléssel járt, mely a közép ideget nyomta. Következményképen a hüvelyk- és két első uj bőrén fekélyek képződtek, melyek minden szereléssel daczoltak. A kéztő akkénti behajtása, hogy a tenyér lágy részei ellazuljanak s igy az ideg- összenyomása szűnjék, mindig azt eredményezte, hogy a fekélyek nehány nap múlva begyógyultak. De mihelyt a beteg kezét használni
