Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)

Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok

Iclegizgatás befolyása.

11

lati zavarait képesek kiváltani, mint mondottuk, csekély számuak. Csaknem kizárólag az ötödik idegpárra vonatkoznak azok.

Legelőször Samuel egyik kisérletének eredményét közlöm itt, melyet nem igen tudom miért, a legtöbb élettani kézikönyv hallgatással mellőz. O tengeri nyúlnál a Gasser-féle duczra két tűt alkalmaz s megszakított áramot ereszt rajta keresztül; azonnal a láta kisebb nagyobb szűkülete jelentkezik s ugyanakkor a tülkhártya edényeinek könnyű belövelése fejlődik ki; a könyelválasztás növekszik. A pillák, a köthártya, porczhártya érzékenysége felmagasztalt. Műtét után a látaszükület olykor kisebb fokban megmarad, a szem túlérzékenysége még növekszik. A lobos folyamat általában 24 óra múlva kezd fejlődni; hevessége másod és harmad nap növekszik, azután fokozatosan csökken. A szemlob minden foka észlelhető a legkönnyebb köthártya lobtól a leghevesebb genyáros köthártya lobig. Az érzékenység mindig felmagasztalt s a túlérzékenység oly fokra hághat, hogy az állatot a szem legkisebb érintésénél általános görcsök fogják el. A porczhártyán teljes homályosodás lép föl s azonfólül majd apró fekélyedések, majd csak egy, tojásdad fekély, mely e hártya közép részét foglalja el. Egy esetben a mellső szemcsarnokban kevés geny- gyülem jelentkezett. Nem tekintve vérbőséget, a szivárványhártyán soha sem észleltek kóros elváltozásokat, sem odatapadást, sem szin- eltérést.

Valamennyi esetben az ötödik idegpár szemüri ágainak túlérzékenysége határozottan fel van említve. Világos tehát, hogy itt nem volna szabad, mint Snellen és Büttner eseteiben, az érzéstelenségre hivatkozni, hogy a táplálati zavarok megjelenéséta kellően nem védett szemben értelmezzük. ’)

Meissner a tengeri nyúlnál háromosztatu ideg nem sikerült átmetszése után a szemben, mely egyébiránt érzékenységét megtartotta volt, igen kifejezett táplálati zavarokat látott megjelenni.

A szerző szándékosan megjegyzi, hogy ebántalmak létrejöttek anélkül, hogy az ideghűdéses vérbőség valamely jele előrement volna. A bonczo- lat azt mutatta, hogy a háromosztatu ideg csak közép (belső) része volt az idegmetsző kés által érdekelve.2) Schiff maga részéről, MeissS. Samuel. Die trophischen Nerven. Leipzig 1860. p. 61.

2) Meissner G. Ueber die nach der Durchneidung der Trigeminus am Auge des Kaninchens eintretende Ernährungsstörung. Henle und Pfeufer’s Ztseh, 3. XXIX. 96—104. Centralblatt 1867. p. ,265. Gaz. hebdomad. 1867. p. 634.