Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Első előadás. Az idegek sértéseire következő táplálati zavarok
Edényraozgató idegek befolyása. 9- ’-r', tartó nyomás, felbomlott vizelettel, valamint bélsárral érintkezés következménye, melynek e részek ki voltak téve. Fiatal macska hátsó végtagjai, mely az ágyéktáji gerinczagy teljes elroncsolását három hóval élte túl, rendesen fejlődtek tovább: a szerves élet működései élettani feltételek szerint látszottak létesülni ; a szőrök és karmok növése úgy történt, mint egészséges állatnál. ') Emlősöknél, úgy békáknál, melyeknél a gerinczagy hátsó része el lön roncsolva, a hátsó végtagok izmainak villamos összhuzékony- ságát, mondja Valentin, egészen a halálig, azaz több heten, sőt több hónapon át latjuk megmaradni. 2) Összefoglalva ezeket, láthatjuk, hogy emlősöknél, melyeknél a gerinczagy harántul teljesen átmetszetett vagy egy része elroncsolta- tott, főkép nyomásnak kitett tájakon fekélyedések, sőt üszkös pörk képződik; azonban e bántalmakat mindig az érzéstelenség és moz- gáshűdésnek róvhatjuk fel, minek folytán az állat állandóan vizelettel szennyezi be magát, mindenbe beleütközvén, megsérti magát stb. Mi a sorvadást illeti, mely e műtét után hűdött tagokban sokára megjelen, mint az ülideg átmetszésénél, az egyedül azon működési renyheségből ered, melyre e tagok kárhoztatvák. A kísérleti élettanból kölcsönzött mindezen tényeket összevéve, mint látható, az következik, hogy az idegrendszer hiányzó hatása, mely a környi idegek teljes átmetszése vagy a gerinczagy egy részének elroncsolása által idéztetett elő, a hűdött tagok bonczi elemeiben nem okoz más táplálati zavarokat azokon kivül, melyek ugyanezen elemekben tisztán a renyhe működés, hosszantartó tétlenség alatt fejlődtek volna. Az! edénymozgató idegek shűdésük által kiváltott hatások felderítése alig fogja lényegesen módositni, e tételt. Valóban ki van ma mutatva, hogy az ideghűdéses vérbőség, húzódjék bármily hosszúra is, egyedül soha sem elegendő, a szövetek táplálkozásán valamit változtatni. Mint már Schilf megjegyezte e vérbőség kétségkívül némikép hajlamosít a lobokra, melyek — legalább látszólag — vagy önkényt sújtják a beteg állatot, vagy egészséges állatokhoz viszonyítva, — arány- *) *) Brown-Séquard, 1. cit. p. 14. 15. 16. 2) Valentin. Versuch einer physiologischen Pathologie der Nerven. 2. Abth. p. 43. Leipzig. 1864.
