Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
Vonzási elmélet. 113 Ha békánál egy végtag valamennyi idegeit átvágjuk s ezután izgatjuk azt, cseppecske légenysavat csöppentvén az uszhártya bőrére, akkor ezen ponton bizonyos idő múlva többé-kevésbé élénk vértorlódás jő létre. A második tény döntő: pete, termékenyítés után negyed napra, a köldök-hártyán (membrane ombilicale) igen világos edény- zettséget mutat. Ezen időben a legcsekélyebb idegbefolyás sem jöhet kérdésbe. Ha az edényes terület valamely pontjára cseppecske dohányait teszünk, e pont körül oly bő edényzettség képződik, hogy csaknem az egész vér odaáramlik. Valóban ezen vérbőség, a szövetek izgatása által létrejött vérpangás, kezdetben, metaphyzikai fogalom szine alatt lép fel. Azonban már régen igyekeztek e tünetnek oly magyarázatot adni, mely természet-vegytani adatokon alapszik. így 1844-ben Draper1) közölte, hogy midőn hajszálcső két különböző természetű folyadékot tartalmaz, ha az egyik folyadék jobban vegy- vonzódik a cső falához, mint a másik folyadék, mozgás következik, mely oly módon történik, hogy azon folyadék, melynek vegyvonzása nagyobb, a másikat maga előtt tolja. Az üteres vérnek nagyobb vonzódása lévén a szövetekhez, mint a bomlott termékekkel telített visz- eres vérnek, annak kellene következnie, hogy a viszeres vér el fog taszítatni. E föltevényben, a mozgás hevességének növelése czéljá- ból elegendő volna az, hogy a táplálkozás vegyi folyamatát működtessük s itt volna azon hely, hol az idegműködés is közbeléphetne. A pangás tünetei is hasanló módon magyaráztathatnának meg, hivatkozván az átszivárgás törvényeire (vérpangás átömlés által).2) Bármint legyen is a dolog, legyen bármilyen a tünet értelmezése, az idegrendszer hatásán kivül álló vonzás, melyet bizonyos hatá- nyok befolyásának alávetett szövetek a vérre gyakorolnak, mint látják, kisérletileg megállapított tény. Ha most ezen adatot az áll alatti mirigy esetére alkalmazzuk, elég azt beismerni, hogy az izgatásoknak alávetett mirigyideg az elválasztó sejtekben a benső táplálkozás módosulására vezet, mely változás következtében létrejőne az edénytágulás. Végre a boncztan által, úgy látszik, uj nap derül e kérdésre, megmutatván az, hogy a mirigy idegeinek végződései egészen az x) Draper. — A Treatise on the Forces wich produce, etc. New-York. 1841. — Savory. — British and foreign Review. XYÍ. köt. 1855. 19. 1. a) O. Weber, i. h. 7 Charcot, I. k.
