Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
Ludwig buvárlataL 111 Midőn azon idegnek, mely az áll alatti mirigyhez megy, környi végét izgatjuk, mely ideget mint mai napság tudjuk, a dobhur szolgáltatja, következő tüneteket észlelünk: igen bő nyálzás lép föl; mennyisége oly nagy lehet, hogy az elfolyó nyál térfogata, rövid idő lefolyása alatt, a mirigyét sokkal meghaladja. Ezen első tény bizonyítja, hogy itt egész egyszerűen, kiürítés tünetéről, az előlegesen elválasztott nyál kihajtásáról nincsen szó. Stilling és Henle nézetei szerint, melyek azon időszakban uralkodók voltak, midőn Ludwig első buvárlatait megösmertette, hajlandó volna az ember ezen tünetet, melyre figyelmüket fölhivom, akként értelmezni, miszerint megengedjük, hogy a mirigy gátló idege a mirigy viszereire hat s azokat összehúzódásra birja. Ezen föltevény- ben a viszeres összehúzódásra következő vérfeszülés volna a növeke- kedett nyálelválasztásnak oka. Azonban Ludwig megmutatta, hogy a viszerek alákötése, a mirigy Idegének együttjáró izgatása nélkül, a nyálelválasztást nem növeli. E második feltételt tehát szintén ki kell zárni. Azonban talán a mirigy idegének izgatása, melynek, mint tudják oly hatása van, hogy az üterek tágulására vezet, okozza ez elválasztást , egyedül azon tény által, hogy az üteres vérnek mirigyhez oda- folyását egyszerre növeli. Ezen érv összeroskadt Ludwig egyik kísérletének eredménye által, mely mutatja, hogy az ideg izgatása alatt nagyobb a Warthon-vezetékben a manometer-nyomás az literekbe vezetett csövekbeni vérnyomásnál. Másrészt a nyál tulelválasztása a dobhur izgatása által, még a mirigyhez menő üterek alákötése után is jelentkezik, oly állatnál, melyet elvérzés által öltek meg, sőt a testtől elválasztott fejen is. Tegyük még hozzá azon igen nevezetes tényt, hogy a nyál és visszeres vér, melyek az áll alatti mirigyből jőnek akkor, mikor a mirigy idege izgattatik, mint Ludwig és Spiess megmutatták,1) magasabb hőmérséket tüntetnek fel, minta mirigybe lépő üteres vér.2) Ezen eredmények összege után ugylátszik nyilvánvaló, hogy az idegrendszer befolyását az áll alatti mirigy elválasztására nem lehet az edények tágulása és szűkülése egyszerű tünetei által megmagyax) Ludwig és Spiess. — Sizungsbeericht d. v. dk. Math. Cl. 1857. XXV. köt. 584. 1. a) Lásd Vulpian egyik előadását, mely közölve volt Revue des cőurs scientifiques. 3. évf. 1865—1866. 741. 1.
