Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Negyedik előadás. Az agy és gerinczagy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás és vége) - Zsigerek bántalmai - Elméleti rész
Erre következő vérszegénység. 109 rövid időközökben ismételjük, bogy a vérszegénységi állapotot bizonyos ideig túlnyomóvá teszszük. ISIem hiszem azonban, hogy ezen eljárás által valaha oda jutottak volna, miként kísérletileg valamely táplálati bántalmat idéztek elő legyen. Weber O., ki elmés készüléke segélyével, mint mondja, egy héten át a nyaki vagy együttérző idegmondhatni állandó izgatását érte el,mely ahőmérsékC.2°sülyedése által jeleztetett, az arcz felelkező oldalán a táplálati zavar legkisebb nyomát sem látta fellépni.1) Az emberkórtanra vonatkozó tények ugyanezen értelemben tanúskodnak. Igv például méhszenveseknél edényzsábák eseteiben nem ritkán találkozunk igen kifejezett és igen tartós részletes vérszegénységgel; azonban, hasonló esetben táplálati zavarok soha sem mutatkoznak.* 2) Mi az önkényt fejlődött üszők eseteit illeti, melyek edénygörcshöz csatlakoztak, ezek, ha észieleteim után Ítélek, nem birnának oly jelentőséggel, mint.a minőt tulajdonítottak nekik, mert minden ily nemű esetben, melylyel találkoztam, az edények űrét az üteres falak elváltozása által szűkülve vagy értömesz által eldugaszolva találtam.3) Mindezen előzményekből látják önök, hogy nincsen a szorosan vett edénymozgató idegek bántalmai közt egy is, akár hüdött, akár izgatottsági legyen az, melyre vonatkoztatni kellene azon táplálati zavarok megjelenését, minők az idegrendszer bántalmai következtében föllépnek. Az élettani kisérletezés ezen utóbbi években, központhagyó idegszálak létét ismertette meg, melyeknek izgatása azon hatással bir, hogy az edények tágulását és következéskép azon tájaknak vérbőségét idézi elő, melyben ezen idegek eloszlanak. Mig a közönséges edénymozgató idegek izgatása vérszegénységet idéz elő, addig az edénytágító idegeké többé-kevésbé élénk vérbőséget okoz. Ez időszerint a dobhur tekintendő ezen tágító idegek alapszabványának. Azonban hasonló sajátságokkal ellátott idegek léteznek az x) 0. Weber. — Centrálblatt. 1864. 10. sz. 147. 1. * 2) Liégois. — Société de Biologie. 1859. 274. 1. — Charcot. Mouvement medical. 25. és 26. szám, uj évfolyam. 1872. 3) Lásd Benni iratát. — Becherches sur quelques points de la gangrene spontanee. Paris. 1867. V., XI., XVII. észlelet.
