Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 27. (Budapest, 1875)
Harmadik előadás. A gerinczagy s agy bántalmaira következő táplálati zavarok (folytatás)
Szürke állomány szerepe. 85 azok, melyek a bőrt lepik meg, oly izgatottsági bántalmakból folynak, melyek akár a szürke állomány hátsó és központi részeit foglalják el, akár még a hátsó fehér nyalábokat is. Ezen külön szempontból helyén való, ha a gerinczagyban két tájékot ismerünk el, melyek igen elkülönzött tulajdonokkal vannak ellátva. Ámde, miután e tájak akár külön, akár egyidejlüleg lehetnek kórbántalmazva, az következik, hogy kórodán a heveny felfekvési üszők (decubitus) és a heveny izomsorvadás majd magában, majd viszont mindkettő együtt van jelen ugyanazon egyénnél. Mindezen előzmények után, kétségen kivül állónak látszik nekünk a gerinczagy izgatottsági bántalmainak befolyása a heveny felfekvési üszők kifejlődésére. Sámuel azonban ellenkező nézetet állított föl: ő azt gondolja, hogy a gerinczagy itt semmi szerepet sem játszik s hogy a gerincz-duczok vagy környi idegekben magokban van az ok.1) Meg fogjuk különben ösmertetni azon érveket, melyeken e nézőmód alapszik; azonban, már mostantól fogva, megjegyezhetjük, hogy ez valódi ellenmondásban van oly erőszaki gerinczagylob számos tényeivel, mely a gerinczagy valamely magasan fekvő pontját foglalja el, például a nyaktájat vagy a háttáj felső részét — oly esetek, melyekben a heveny felfekvési üszők a keresztcsonti tájon s minden bizonynyal a gerincz-duczok vagy környi idegek egyenes kórrészvétele nélkül lép fel. A véres gerinczagylob és központi önkénytes gerinczagylob, rájok következő sebes üszkökkel, szintén ellenmondanak Sámuel nézetének. Nem mondható azonban, hogy a környi idegek izgatottsági bántalmai s talán a gerincz-duczokéi is ne birhatnának oly hatással, hogy gyorsan képződő üszköket teremtenek. Kétségkívül elég gyérek azon közölt példák, melyekben a bőrelhalás, szúrás, hiányos idegátmetszés, sőt még ideg összenyomás következtében fejlődött ki; azonban többen közülök egészen meggyőzők.2) Erre vonatkozólag megemlítem azon asszony esetét, kit újabban Salpétriére kórházban észleltem. Bal ágyékán e nő óriási rostdagot viselt, mely a meden- czében összenyomta az alsó végtagnak felelő ül- és szárideget. Ebből 2) Loc. cit. 253. 1. 2) Az újonnan közölt esetek közt lásd W. A. Lanson tr. esetét (The Lancet 1871. dec. 30. 913. 1.) és Vitrac tr. két esetét (Union médicale de la Gironde II. köt. 127 1. és Bevue phot, des hóp. 1871).
