Pathi Nagy, Casparus: Confidentia in medicinam. Dissertatio inauguralis medica (Budae, 1838)

felvigyázója, szolgája a’ természetnek, és mint gyá- moloja a’ betegnek úgy jelenik meg — Valóba, azt súgja nekem egy titkos erő . bogy kevesen találtatnak a’ nemorvosok között, a’ kiknek mellyet, ezen igazság nem töltené be *, de kevesen akarják azt ragyogó fénnyében látni, ’s a’ betegség gyászos kimenetelénél azt az orvos megkiinéllésére használni. A’ teher súlya mindég az orvos vállait nyomja , a’ beteg , és betegség természete, alig vagy épen nem vétetik tekintetbe. — Már felebb emlitém, hogy azon perczben , midőn a’ betegség kezdődik, ugyan akkor az ellentálló életerő is felüdül szunnyadtából, és a’ betegség haladását gátolni igyekszik; azon perczben tehát mellybcn a’ betegség, ki űt kezdődik egyszersmind a’ gyógyitás munkája is. Mert lakik az emberben egy őr, egy védő, és gyógyító erő, melly az embert az élet zajló tengerén a’ hajó tőréstől oltalmazza, a’ habokkal, küzdőket pedig biztos’ partra vezérelni törekszik, egy élet adó erő mondom mellyet méltán legnagyobb ajándékának nevezhetünk a’ bölcs teremtőnek. — A’ csecsemő akaratja ellen is, annyának joltévő, ’s tápláló emlőire borul - az okla- lanállatok szintúgy: mint az ember riadva kerülik az élet veszedelmeit; becsukódnak a’ szempillái az azoknak irányzott testek előtt, meghőkkennünk, ’s hátrálunk az ellenünk szegezett szúrás, ’s nekünk irányzott vágás előtt. Az éhes semmitse óhajt annyira mint az eledelt, a’ szomjas ki őti nyelvét az enyhi- tő ital után; a’ fáradt pihenni kíván, a’nyúgodt- nak kedves a’ mozgás ’stb. Nem mind annyi bizonyságai e’ ezen tünetek az emberben lakozó , ’s mun- kálodó erőnek ? melly szünet nélkül egészségünk fen- tarlására, törekszik. — Tagadhatjuk e’ tehát hasonló igyekezetét a’ természetnek beteges állapotunk-