Pathi Nagy, Casparus: Confidentia in medicinam. Dissertatio inauguralis medica (Budae, 1838)
13 A’ jelenkor sokkal helyesebben, ’s józanabban gondolkodik ugyan az orvositudományról, mintsem a’ hajdani, de azért egészen tiszta ’s valódi képzete arról még most sincs. — Még mindég valami rejtett, megfoghatatlan különös erőt keresnek a’ nemorvosok az orvositudományban, melly a’ betegséget éppen oly rejtett, ’s megfoghatatlan titkos úton tá- modja meg, ’s üzzeki az ember testéből. A’ dolog természetes folyása semmiképp’ sem férhet elkábult agy okba! és ez ád osztán okot a’ felcsigázott követelésekre ’s elégedetlenségre az orvositudomány eránt. Tisztelt nemorvosím ! mondjanak le ez e’ félékről, azonnal bőven fogják tapasztalni a’ megelégedés édes érzését. Minden természetesen történik az anyatermészet kebelében, az orvosi tudományt gyarló emberek gyakorolják a’ kde csak természeti dolgokra hathatnak, — az orvos, ember, nem bűbájos , — —• a’ „holcuz pókusz“ nem segíthet csak a’ józan ésszel megegyező gyógymód szerint lehet el vesztett egészségünk vissza nyerését reménylenünk; — miért kívánnak tehát csupán , ’s egyedül az orvositudománytól valami különöst, és természet ellenit ? — Sem mi féle szer se támadja meg a’ betegséget közvetetten se véle érintésbe, nem jő, maga az élet, az élet erő, a’ természet az, a’ mi a’gyógyítás munkáját véghez viszi, az orvos csak fel vigyázoja, igazgatója a’ természetnek. Midőn az emberi testben valamely betegség fejlődik ki, azonnal elkezdődik a’ csata a’ betegség és életerő között, melly szünet nélkül iparkodik uj ellenségét meggyőzni. — Hol az élet erő el vagyon lankadva, gyengülve, vagy egészen tehetetlen, ’s e’ szerint a’ betegséggel meg nem vívhat, ott a’ tudomány keveset vagy sammit se tehet, és a’ beteg minden segítség daczára a’ halál áldozatja í!
