Hempel Adolf Fridrik: Az egésséges emberi test boncztudományának alapvonatjai 2. (Pest, 1828)
Ötödik Osztály. A melűregről, és a benne lévő életmívekről - Első Szakasz. A melről általánosan, és a melhártyáról
3 és a melhártyárú 1. ten a tüdők növése végett a haránt átmérd hosszúb- bodik. 183. §. A me lhártya le. (Pleurae) A mel fölnyitása után közönségesen azt tapasztaljuk, hogy a mel belső fala valamely hártyával van behúzva, mely melhártyának (Pleura) neveztetik. Ez egyszerű vékony erős hártya , és a sávos hártyákhoz tartozik; a bordák belső lapját, a jobb oldali bordák porczait, és nagyobb részt a bal oldaliakéit is tökéletesen fedezi, valamint a rekeszizom mellapját is , a szegycsont belső lapját pedig főképp a jobb oldalon tö- kélletlenebbíil húzza lie, hátul végre a hátgerinczek testeit csak oldalt érinti. Külső lapja érdes, mivel sejtszövet álfvl egyesül a mondott részekkel. A melhártya, és hordák közt ezen sejtszövet csak kissebb mennyiségben találta tik , a hátsó, és melső gá torban (Mediastinum) pedig bővebben foglaltatik. Fölúlanyaktúl ereszkedő és a karokhoz menő sejtszövettel függ ószve ; alól pedig a rekeszizmon lévő nyílásokon által a hashár- * tyán túl a gerinczoszlopon lévő sejlszüveLLel kötetik öszve. Belső lapja, mely a tüdők felé néz , sima , és nedves ; ezen bizonyos sávos nedv gőzképben izzad ki, mely halál után cseppképet vész magára, és melhárlyciné dvneh (Humor pleuriticus) neveztetik. Az életben a mennyi sávos nedv választatik el, ugyan annyi szíva- tik ismét föl, mely elválasztás , és fölszívás közt lévő aiány az egésséges állapotban szüntelen megmarad. Halál után, ha a tüdők az előttegésségesek voltak , ameg- letteknél ezen sárgás átlátszó nedvnek mennyisége csekély' , a gyermekeknél valamivel nagyobb, és vörös színű. A melhártyának üterei, a hártya el lévén szélesebben terjedve, a mellette elmenő külömböző literekből, úgymint a bordaközötti, a kedesz-, a rekesz-, a szívburok- , a hörg-, és barzsingüterekból erednek. A vérerek jaedig hasonló nevű türzsükükben végződnek. Szí* 1
