Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Harmadik fejezet - dr. Preisich Kornél egy. m. tanár: Az egészséges és beteg gyermek
50 Értelmi fejlődés. A csecsemő értelmiségének ébredése után sem kívánja, hogy őt szórakoztassuk; ha ébren van, őt a körülötte látott dolgok foglalkoztatják. Inge ujját záró kis szalag, kézujjai, minden, amit szemével elérhet, szórakoztatják. Egy-egy játékszert csak akkor adjunk a kezébe, amikor feléje nyúlni is tud és játékszereiben ne legyen nagy változatossága. Különben állhatatosságát csökkentjük, türelmetlenné tesszük. Egyébként korán játékot adni a baba kezébe azért nem célszerű, mert ezzel a közelbenézésre szorítjuk, már pedig a legtöbb baba fiatal csecsemő korában még távollátó a szemgolyónak rövidsége folytán, közeibe nézésnél ennek következtében befelé bandzsítani kénytelen, ebből szokványos bandzsalság fejlődhet. Az agykoponya fejlettsége, az arcéhoz képest és viszonyítva a testhosszhoz, amint már olvastuk, jóval előbbre van. Az ilyirányu fejlődés az első életévben még megmarad. Az igen fejlett agy mint egy jó akumulátor, csaknem készen várja felraktározásra a sok benyomást, melyet a fiatal gyermek szüntelenül nyer. A fiatal gyermek agya hihetetlen mód fogékony, ezt minden szülő egészséges gyermekén jogos elragadtatással észleli; a hiba, melyet a legtöbb szülő ilyenkor elkövet, az, hogy nem elégszik meg az értelmiségnek normális fejlődésével, ezt sietteti azzal, hogy gyermekével korán túlmenő ismereteket produkáltat, amit megtenni nem nehéz, és mégis ártalmára van a gyermeknek. A mértéken felül igénybe vett agyi tevékenység arra vezet, hogy az a baba testi pihenésének idejével nem tud szintén megnyugodni, a gyermek álma tartósabban nem elég mély és ha ez nem is vezetne álomképekhez, melyek a babát felriasztják, bár ez is elég gyakori, mégis a gyermek pihenését megzavarja. A tökéletlen pihentség nyugtalanná, türelmetlenné, étvágytalanná, halavánnyá teszi a gyermeket és sajátságos módon ezeknek következményeiként a testi fejlődés szenved észrevehető módon, mialatt a szellemi fejlődés még mindig kitűnőnek látszik, ezirányu károsodás akkor kezd szembetűnni, amikor szellemi tevékenységét discipli- náltan kell kifejteni, könnyebb kimerülés, szórakozottság képezik az ilyen gyermek előmenetelének első akadályát. A gyermeket kényeztetni nem szabad, ez a nevelés elve legyen már a csecsemő első napjától. Kapjon meg a gyermek mindent, ami kifogástalan fejlődésének biztosítékát adja, de ne kapjon többet. Nem szabad mindenben a baba kedvében járni, a gyermek nem tudja még megítélni azt, hogy mi a helyes és mi nem, ez képezi az őt nevelő felnőtteknek a feladatát, tehát nekik kell ebben határozottságot mutatni és kifejteni. Ha ez igy történik, akkor nem hallanék oly gyakran: jaj, az én gyermekem nem hagyja magát hőmérőzni, az én gyermekem nem enged magára borogatást tétetni, nem lehet neki beöntést csinálni, nem lehet ágybantartani, stb., stb. A gyermek már legkisebb korától olyan, hogy jól megjegyzi magának az akaratával szemben tanúsított engedékenységet, de épugy okul azon, ha bizonyos akaratával szemben konzekvens ellenállásra talál. Engedelmetlenséget büntetni kell, természetesen sohase kívánjunk, vagy követeljünk a gyermektől olyan dolgot, amelynek teljesítése reá nézve ártalommal járhatnia, vagy amely ösz- szeütközésbe hozhatná akkor vagy bármikor máskor a társadalmi szabályokkal, azért említem ezt, mert nem egyszer találkoztam még u. n. jó családokban is azzal a jelenséggel, hogy a gyermekkel, ki csak éppen beszélni kezdett, betanultattak trágár szavakat, vagy szólásmódokat, melyekkel azután a ház vendégeit mulattatták. Nem Ítélhetjük meg sohasem kellőképpen, hogy a gyermek, mire felnő, mily eseményekre fog tudni visszaemlékezni. Már a legfiatalabb gyermek előtt is az egész környezet úgy viselkedjék, mint egy tudatos lény előtt. A gyermeknek viselkedésére, erkölcsi érzésére semmi sincs nagyobb befolyással, mint a példa, melyet állandóan maga előtt lát és a beszéd, melyet maga körül hall.
