Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Második fejezet - dr. Bucsányi Gyula orvos: Hogyan hosszabbítsuk meg életünket
29 nyolcvanöt évet élt, már elérte az emberi kornak legvégsőbb határát, tehát az életnek természetes határát. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az igazság az, hogy az ember kedvező körülmények között ennél jóval hosszabb ideig is elélhet. A kedvező körülmények pedig itt elsősorban az ősöktől öröklött szervezet tulajdanságaira és életképességére vonatkoznak. De nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ezt az életképességet helytelen életmóddal meg lehet csökkenteni, célszerű életviszonyokkal pedig aránylag nagy mértékben meg lehet növelni. A hosszú életnek igen fontos feltétele a mértékletesség és az egyszerű életmód. Augustus császár harmincéves korában olyan súlyos beteg volt, hogy már semmi reménységet sem fűztek életbenmaradásához. Egyszerű életmódja mégis annyira megjavította állapotát, hogy csak 76 éves korában halt meg. Fel is jegyezte róla a krónika, hogy: «Az életbe mértékletes volt és igen együgyű ételekkel élt és ha nem éhezett, éppen semmit sem ett.» Catoról is ismeretes, hogy azért élt 90 évet, mert «a falusi életnek baráttya volt». Ismeretes, hogy Thomas Parr 152 éves és kilenc hónapos korában halt meg. Egyszerű, szegény parasztember volt, aki egész életét kemény munkában töltötte. Majdnem mindig a szabad levegőn tartózkodott, életmódja pedig a lehető legegyszerűbb volt és jóformán alig evett egyebet, mint sajtot, tejet és száraz kenyeret. Százhuszéves korában másodszor is megházasodott és feleségül vett egy özvegyasszonyt, akivel kölcsönösen megelégedett házasságban élt. Halála előtt egy évvel az angol király Londonba vitette. Itt azonban a szabad levegőnek a hiánya, mindenekfölött pedig a szokatlan életmód és a táplálkozásában beállott változás csakhamar megölte az öreget, aki értelmi képességét mindvégig jól megőrizte. Az öreg Parr élete oly rendkívüli volt, hogy fölboncolását és szerveinek megvizsgálását a nagy tudományáról világhírű William Harvey — vérkeringés felfedezője — végezte, A boncjegyzőkönyv adatai szerint semmiféle szervi baja nem volt, borda- porcogói még nem voltak elcsontosodva, hanem oly rugalmasak voltak, mintha még egészen fiatalember lett volna. Minden valószínűség szerint az ölte meg, hogy Londonban jóformán agyonetették. Hiszen rég megállapított igazság, hogy a bőséges táplálkozás sokkal több embert vitt már időnek- előtte korai sírba, mint a nélkülözés és koplalás. Ez a megállapítás természetesen nem azt jelenti, hogy az ember éhezzék, vagy a feltétlenül szükségesnél kevesebbet egyék, mert hiszen aki koplal, annak meggyengül az ellentálló ereje és szervezete fogékonnyá lesz mindenféle megebetegedés — és főképpen a fertőző betegségek és ezek között elsősorban a gümőkór iránt. A tudomány már rég bebizonyította, hogy az emberek túlnyomó többsége sokkal bővebben táplálkozik, mint amennyire szervezetének épségben és jó egészségben való tartására és teljes munkaképességének biztosítására szükséges volna. Aki sokat, vagy legalább is kelleténél többet eszik, a sok étellel olyon károshatásu anyagoknak nagy mennyiségét viszi szervezetébe, amelyek nagyon alkalmasak az élet megrövidítésére. Egyébként is a sok étel jóval több munkát ad a szívnek, májnak, vesének, gyomornak és bélnek1, mint amennyit ezek huzamosabb időn keresztül minden nagyobb zavar nélkül el tudnának viselni. Kevésbé müveit és nem eléggé fegyelmezett embereknél gyakran tapasztalhatjuk, hogy nemcsak az ételek minőségével törődnek, hanem kiváló súlyt helyeznek arra is, hogy minél nagyobb tömeget kebelezzenek be. A tapasztalat pedig arra tanít bennünket, hogy nagyon helyes a tudománynak azon elfogadott álláspontja, amely szerint annál megfelelőbb a táplálkozás módja, minél kisebb térfogatra vannak az élelmiszerek összeszoritva, ha egyébként elégséges mennyiségben megvan bennük a szükséges fehérje, zsír, szénhidrát és vitamin.
