Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Tizenegyedik fejezet - Az idegrendszer betegségei - dr. Bród Miksa orvos: Dadogás és hebegés
360 ingatta ezen sebészi eljárás iránt való bizalmat és egyre többen ajánlották a tanítási módokat, amelyeknél a fősulyt a helyes lélegzésre helyezik. Gyorsan és mélyen kell belélegzeni és lassan, lehetőleg nyújtva kilélegzeni. Egyébként pedig a tanítás mindig individuális, azaz az egyénhez mért legyen. Sajnos, az idegesség korában a dadogok száma feltűnően szaporodik. Éppen ez okból tartsunk távol a gyermektől mindent, ami kedélyét deprimálja és izgatja. Sok gyermek akkor lesz dadogó, mikor az iskola küszöbét először átlépi és félve, aggódva várja a bekövetkezendőket. Nem szabad tehát a gyermeket az iskolával rémiteni és a tanító is fogadja a kis embereket szeretettel és barátságos szóval. A tanító szigorú, kemény szava és türelmetlensége már sok gyermeket tett dadogóvá és szerencsétlenné. A dadogásra való hajlandóság úgy is létrejöhet, hogy a gyermek ideg- rendszere valamely heves rázkódtatásnak volt kitéve, vagy pedig a gyermeknek fertőző betegsége, például vörhenye vagy kanyarója volt. Némely dadogó, ha csak egymaga van a szobában, jól olvas, beszél és szaval minden hiba nélkül, mihelyt azonban rányitják az ajtót, újból dadog. Ha egyedül van, eltűnik beteges félelme, fokozódik az önbizalma és nem dadog. Ennek ellenében azonban vannak olyan dadogok is, akik akkor is dadognak, ha egyedül vannak. Ezek a súlyosabb esetek. Ismerünk olyan dadogót, aki csak az első szó kiejtésénél küzd nehézséggel és ismerünk olyant is, aki minden szónál megakad és teljesen képtelen magát megértetni. Legtöbbször a k, t és p betűket nem tudják kiejteni, vizes kúra és a villanyozás. Derült napon, tiszta időben a baj enyhébb, mint borult időben és reggel fokozottabb, mint a nap többi szakában. Rendszerint a harmadik és a nyolcadik év között kezdődik. Kivételesen minden tanítás nélkül magától is megszűnik. Régi időben hólyaghuzóval, tüsszentő porral és hashajtóval próbálták megszüntetni, de természetesen eredmény nélkül. Újabb időben a hipnózissal is kísérleteztek, de az is olyan értéktelennek bizonyult, mint a hidegvizes kúra és a villamozás. Gyakori eset, hogy a gyermek a dadogást dadogó szülőitől, testvéreitől, iskolatársaitól, a cselédtől, a nevelőnőtől vagy a tanítótól tanulja. Eleinte csak utánozza a dadogót, de addig-addig utánozza, mig rajta ragad a baj. Ezért sohase legyen a gyermeknek dadogó játszótársa és ne fogadjunk melléje dadogó nevelőnőt vagy cselédet. Dadogó tanítót nem szabad az iskolában alkalmazni. Ha pedig a tanító valamelyik gyermekről azt tapasztalja, hogy dadog, utasítsa szülőit, hogy megfelelő módon taníttassák. Úgy látszik, hogy a dadogás nem öröklődő, de igenis öröklődik az iránta való hajlandóság. Az orvos szerepe csak arra szorítkozik, hogy a dadogót gyógyítsa, ha légzési szervei esetleg betegek. Maga a tanítás átlag 4—5 hónapig szokott tartani. Ha a meggyógyult dadogó visszaesik a bajába, nem szabad a bajt elhanyagolni, hanem néhány heti tanfolyamon meg kell ismételni a tanítást. Még most is elég gyakran megesik, hogy az orvosok is a dadogást és a hebegést ugyanazonos bajnak tartják. Egy Schulthess nevű zürichi orvos volt az első, aki az orvosvilágot helyesen tájékoztatta a két baj között való különbségről. Csak a dadogás jár a beszélőszervek görcsével, a hebegés nem. Aki például a k helyett /-ét, a g helyett d-ét mond, az nem dadog, hanem hebeg. A hebegő tehát például kalap helyett azt mondja: talap és gazdag helyett dazdad. Aki orrhangon beszél, aki selypit és aki az r betű helyett 7-et mond, ugyancsak hebeg. A hebegésnek többféle alakját szokták megkülönböztetni, igv például a g betűnek /' betűvel való felcserélését gam- macismusznak nevezik.
