Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)

Első fejezet - dr. Fülöp Zsigmond tanár: Az egészséges emberi test szerkezete és működése

12 nyáron többet. Télen is izzadunk, csakhogy a kiválasztás kis mértékű, ha­mar elpárolog és igy nem vesszük észre. A szőr- vagy hajszálak tiszta szaruanyagból vannak. Van egy kéreg­részük, ebben van a haj festőanyaga és egy üres bélrészük, melyet levegő tölt ki. öreg korban a festék eltűnik a hajból, a levegő átlátszik és ezért fehérük az ősz haj. A hajszálnak a bőrben lévő része föl van dudorodva, ez a hajhagyma; ennek legalsó részén van a hajszemölcs, ahonnan a növe­kedés kiindul. A körmök az ujjak végén tömörült holt szaruanyag, melynek növeke­dése a köröm tövén lévő körömágyból indul ki. A köröm föladata, hogy az ujj végét szilárdabbá, vagyis a biztosabb fogást lehetővé tegye. A látás érzéke, a szem, a legfejlettebb és legbonyolultabb érzékszer­vünk, talán a legfontosabb is valamennyi között. Nagyon helyesen a fény­képező készülékhez szokták hasonlítani, mely áll egy sötét kamrából és a lencséből. (Az ábrát 1. a szembetegségekről szóló fejezetben.) A szem sötétkamrája egy majdnem gömbalaku golyó, mely több réteg­ből áll. Legkülső burkolata a szívós inhártya (szemfehére), melyet az érhártya bélel ki. Ebben az érhártyában igen sok fekete festékanyag van lerakódva s ez teszi a szemet sötétkamrává. Ezen a két hártyán elől a közé­pen egy kerek lyuk van, melyet egy átlátszó hártya zár el, a szaruhártya. Emögött van a szivárvány hártya (szembogár), melynek a színe adja meg a szem színét. Ennek a közepén lévő nyílásán, a pupillán át hatol be a fény a szembe s ez a pupilla hol kitágul, hol összehuzódik a fény mennyisége szerint, összehuzódik, ha nagyon sok lenne a behatoló fény és kitágul, hogy a kevés fényből minél több juthasson be. A pupilla mögött épugy átlátszó domború lencse van, mint a fény­képező készüléknél. Csakhogy ez a szemlencse annyival tökéletesebb, hogy a vastagságát a szükséghez, illetve a tárgyak távolságához képest változ­tatni tudja. Ugyanaz a folyamat ez, mint a fényképező készülék „beállí­tása“ a tárgy távolságához, csak ez itt automatikusan történik. A szemnek ez az alkalmazkodási képessége (akkomodáció) nagyon fontos a szem mű­ködésénél. öreg korban ez meggyöngül s ezért az öreg szem, különösen a közelebbi tárgyakhoz, nem tud alkalmazkodni. Ez a távollátás vagy tul- látás, aminek az oka, hogy a szemlencse egy kissé laposabb a kelleténél. Megfelelő domború szemüveggel könnyen segíteni lehet a dolgon. A rövid­látásnál éppen megfordítva van, a lencse nagyon is domború, az általa vetí­tett kép nem esik a recehártyára. Ezen segít a homorú szemüveg. A fényképező készüléknél a lencsemögötti teret levegő tölti ki. Nem úgy a szemnél. Itt a lencsemögötti üreget finom, átlátszó kocsonyás anyag, az üvegtest tölti ki. A szemnek legbelső és legfinomabb, a fény iránt érzé­keny hártyája a recehártya. Az agyvelőből jövő látóideg hátul a szemfenéken lép be a szembe és ennek belső felületén finom hártyává osz­lik szét. Ennek a recehártyának a szerepe ugyanaz, mint a fényképező ké­szüléknél az érzékeny lemeznek, csakhogy avval az óriási különbséggel, hogy mig az érzékeny lemez csak egyszer használható, mert a fölvett kép megmarad rajta, addig a recehártyáról a kép gyorsan eltűnik és pillanaton- kint uj képeket vehet föl. A recehártya azonban csak fölveszi a képeket, a látóideg viszi tovább az agyvelőbe, a látás központjába s itt dolgozódnak föl úgy, hogy tulajdonképen nem a szemünkkel, hanem az agyunkkal látunk. Ezt bizonyítja az, hogy ha a látóideg vagy az agyvelőnek a látási köz­pontja megsérül, nem látunk semmit, még ha a szemgolyó teljesen ép is. Viszont látási képzeteink, vízióink akkor is lehetnek, ha a szemünk be van hunyva vagy más okból nem működik. A szem mozgatását a szemgolyóhoz alul és felül, kétoldalon és ferdén

Next

/
Thumbnails
Contents