Madzsar József dr. (szerk.): Az egészség enciklopédiája. Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára (Budapest)
Hatodik fejezet - dr. Bród Miksa orvos: Betegápolás
153 niteni. A betegség felismerése, sőt gyanúja esetén sem szabad tehát az elkülönítést halogatni. Legjobb, ha a lakásban lévő többi gyermeket elviszik hazulról, de csak olyan családhoz, ahol nincs gyermek. A beteg gyermek szobájából semmit sem szabad kivinni, tehát sem ruhafélét, sem könyvet, sem játékszert. Nem is szabad ezeket fertőtlenítés nélkül, mint szokták tenni, szegényebb gyermekeknek ajándékozni. Adjunk a betegnek minél sűrűbben tiszta ágy- és fehérneműt. A szoba hőmérséklete 17—19° G legyen. Szellőztetni bátran lehet, sőt szép nyári időben az ablakot is nyitva lehet hagyni, legfeljebb tegyünk a beteg vesetájékára kis flanellkendőt. A takaró könnyű legyen. A szobát nem kell besötétiteni. Ha a beteg szomjazik, bátran adhatunk neki friss vizet, limonádét vagy gyümölcsnedvet. A táplálék milyenségét és mennyiségét az orvos szabja meg és utasításához a legszigorúbban alkalmazkodni kell, mivel ellenkező esetben könnyen jelentkez- hetik a vörhenynek egyik legsúlyosabb következménye, tudniillik a vese- gyulladás!~A beteg gyermeket naponkint le kell mosni langyos szappanos vízzel. Ha szorulása van, beöntést vagy keserüvizet lehet neki adni. Nagy láz esetén hűvös ecetes vízbe mártott szivaccsal kell 2—3 óránkint lemosni. A beteg orrát és száját is tisztán kell tartani. A torok öblögetésére 2%-os bórsavas oldatot szoktak használni. Ha a hámlás elkezdődik, fürdetni kell a beteget. A fürdetés idejét és a fürdővíz hőfokát az orvos állapítja meg. A lehámló bőrcafatok széthullásának megakadályozása céljából a bőrt kis vazelinnel kell bekenni. Igen fontos a beteg vizelésének ellenőrzése. Fel kell jegyezni napi mennyiségét és meg is kell az orvosnak mutatni a betegnél való látogatása alkalmával. Minthogy a vörheny kezdeti tünetei közé tartozik, hogy a gyermek torokfájásról panaszkodik, ez intő jelül szolgálhat minden szülőnek és tanítónak, hogy torokfájás esetén otthon kell tartani a gyermeket és nem szabad az iskolába küldeni. A himlő ritka betegség lett, amióta 1876-ban nálunk is kötelezővé tették az ellene való védőoltást. A beteget, mihelyt a himlőre csak gyanú is van, azonnal kórházba kell szállítani. A fertőzés idejétől számítva első tünetei 10—14, sőt néha 16—18 nap múlva jelennek meg. Eleinte a has alsó részén és a combok felső felületén piros foltok keletkeznek, ezek azonban csakhamar eltűnnek és apró vörös pontok támadnak, amelyek kiemelkednek és hólyagokká lesznek. Ahol kórház nincs, a hatóság intézkedik a legszigorúbb elkülönítésről és elrendeli a szükséges védekezési szabályoknak megtartását. Egyúttal gondoskodik a kellő ellenőrzésről és a beteg lakásának, bútorainak és mindenféle használati tárgyának és mindannak, amivel érintkezésbe jutott, kellő fertőtlenítéséről is. A himlő ellen beoltott gyermeket egy ideig nem szabad megfüröszteni. Hogy mikor lehet, azt az orvos állapítja meg. Megmosdatni azonban nemcsak szabad, hanem kötelesség is, csak éppen azt a helyet nem kell bántani, ahol az oltás történt. A láz a nyolcadik vagy kilencedik napon kezdődik és rendes, szabályos lefolyás esetén három napnál tovább nem szokott tartani. Néha az oltás helye körül igen heves gyulladás támad. Ilyenkor a gyermek szenvedését hidegvizes borgatással lehet enyhíteni. Megesik, hogy a gyermek a genyes hólyagot felkaparja és, mivel a vakarás által testének különböző részeit a körmén és az ujja hegyén elvitt gennyel önkénytelenül is beolthatja, le kellene kötni a kezét. Ez az eljárás kissé kegyetlen és sokkal inkább ajánlatos, hogy úgynevezett oltásvédőt alkalmazzunk. A rózsás kiütés fertőző képessége sokkal kisebb, mint a kanyaróé. Csak ritkán járványos. Előfordulhat felnőtteknél is, csecsemőknél nagyon ritka. A betegnek szomjúsága csillapítására limonádét vagy valamilyen növényi savat lehet adni. Enyhe bántalom. Mivel azonban néha kellemetlen szövődményei vannak, helyesen cselekszünk, ha a beteget a többi gyermektől elkülönítjük. i ,
