Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)
V. Vegyes ételekkel való táplálás
77 nézzük a segédeket, kik újonc létükre valószínűleg legtöbb édességet esznek, az inasok és cukrászlányok különösen hizottak-e ? Épen nem, valamint a déli gyümölcskereskedésekben lévők sem. Ha a naponként ételekben és italokban elfogyasztott cukor mennyiségét a táplálékunkban foglalt keményítőliszt, keményítőgummi és emészthető cellulose mennyiségével ösz- szehasonlítjuk. mely utóbbiaknak ugyan annyi képességük van a zsír képzésére mint a cukornak, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy a cukor befolyás táplálkozásunkra másodrangú és csekély mennyiségénél fogva, melyet abból magunkhoz veszünk, nem is lehet másként. E befolyás előmozdító vagy hátráltató lehet. Úgy látszik, hogy a cukor legelőbb, a mikor erősebb nyalazást okoz és a többi emésztő nedveknek elválasztását fokozza, az emésztést előmozdítja. Ismeretes némely embernek szokása, hogy emésztés után állításuk szerint könnyebbülés végett cukrot esznek. A cukor a kellemetlen érzetet is csökkenti, mit a meggondolatlan zsírevés esetleg okoz. A kiken ez többször megesik s ügyelnek magukra, ilyenkor cukrot vagy valamely nagyon cukros ételt esznek. Másrészt azonban a cukor az emésztést hátráltathatja, a mennyiben a gyomor savképzését nagyon fokozza, a mit néha az élesen savanyú folyadék bizonyít, mely a szajba is föltolul. Ez hasmenéssé és étvágyhiannyá fokozódhatik. Ha a cukor csakugyan oly nagyszerű zsírképző volna, akkor azzal sovány embert kövérré lehetne etetni, a mi, ha már megtörtént volna, bizonnyal világgá kürtölik vala ; de hát ez nem sikerült s az ember, kinek nincs hízásra hajlandósága, a cukortól előbb rontja el a gyomrát, mint sem meghízik. Tudjuk, hogy a gyermekek többnyire nagyon szerotik a cukrot és a cukros ételeket, de ezektől több baj mint haszon háramlik reájuk. Ösmeretes, hogy némely családban milyen bajok vannak a gyermekekkel karácsony és újév között. A szülők tehat küzdjenek a túlságos cukorevés
