Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

III. A csecsemő táplálása dada által

dára bízni egészséges gyermeket, de nem így, ha a gyermek szenved syphilisben. Az ilyent saját anyja bátran táplálhatja, a kinek nem kell attól félnie, hogy a betegség reá átszármazik. Ennek különböző magyarázatát adjak ugyan, * de általában elismerik. De ha az anya nem képes vagy nem akar szoptatni, akkor nem marad egyéb hátra, mint hogy a gyermeket mesterségesen tápláljuk, vagy számára syphilisben szenvedő dadát keressünk.

Némely asszonyra nézve borzasztó az, hogy ilyen betegségben lévő dadát tartson házában; ha ez ellenszenvet le nem küzdheti, akkor kísértse meg gyermekének mesterséges táplálását, mert meg nem bocsajtható, hogy egy egészséges személynek syphilissel való beoltását megengedjük.

Fél századdal ez előtt a csalóka hiedelem uralgott, hogy a syphilis elvesztette veszélyes jellegét; csalódás volt. A kórbonctan s a betegség észlelete földerítették a tévedést. A syphilis lefolyása megváltozott ugyan, de az még mindig a régi álnok betegség. Hogy gyógyítható-e vagy nem, a fölött a nézetek még megoszolnak; de, hogy ritkán gyógyul, arról a ritka esetek tanúskodnak, melyeken a gyógyulást kétségtelenül be lehetett bizonyítani. E betegség még most is sokszor halált okoz, de csak évek, gyakran sok év múltán s oly tünemények következtében, melyeknek a fertőzéssel való összefüggését a nem orvos rendszerint nem is sejti.**

Egy oly esetben, melyben egy egészséges dadat fogadtak syphilisbeteg gyermek mellé, azt mondták nekem mentségül, hogy annak mindent megmondták s ennek

* Némelyek szerint az anya, ha már előbb nem is volt beteg, az általa viselt gyermektől mindenkor fertőzve van, ha ennek rajta nincs is semmi nyoma; mások szerint a syphilisbeteg gyermekkel való terhesség által, a nélkül hogy maga megbetegednék, e baj iránt elveszíti fogékonyságát.

** Szerző e pessimista fölfogásában sokan épen e betegséggel foglalkozó szakemberek közül nem osztozkodnak. A fordító.