Brücke Ernő dr.: Miként óvjuk gyermekeink életét és egészségét? (Budapest, 1892)

I. A gyermek táplálása anyja emlőjén

8

is úgy, hogy a csecsemő, a nélkül hogy beteg volna, súlyában nem gyarapodik kellőleg. Ekkor az anyának el kell magát határoznia, hogy mesterséges táplálás segélyével tovább szoptassa-e gyermekét, vagy at akarja-e adni gyermekét egy dadanak.

Ez elhatározásra, eltekintve a csalad anyagi körülményeitől, lényeges befolyása van a gyermek korának. Minél idősb a gyermek, annal bátrabban kisérthetjük meg a mesterséges táplálást. Rendes körülmények között kell, hogy az anyatej a hatodik—hetedik hónapig a gyermeknek egyetlen táplálékául elegendő legyen. Azt mondom hat —hét hónapig, mert megeshetik, hogy a hetedik hónapkor épen forró nyári idő van, a mikor a gyermekek hasmenése gyakori. Ekkor célszerűbb vele még néhány hétig vesződni egyéb étel nélkül, mielőtt az úgynevezett mesterséges tápláláshoz kezdünk, melynek ekkor még csak allati, többnyire tehéntejnek szabad lennie, mert egy hasmenés többet árt a gyermeknek, mint az esetleges hiány, melyet rendes viszonyok között anyja emlőjén szenvedhet.

Némely asszony képes arra, hogy miután egy gyermeket kilenc hónapig szoptatott, még egyet ugyanannyi ideig táplál. Ezek többnyire olyanok, kiknek mar egy vagy több gyermekük volt s ezeket maguk táplálták. Az első gyermek alkalmával a tej hamarabb szokott kifogyni.

Hogy mik legyenek a táplálás segédeszközei s mily sorrendben adjak azokat, azt a mesterséges táplálásról szóló fejezetben fogjuk tárgyalni. Azonban még egyszer fölemlítjük, hogy a szüléshez legközelebbi időben a tehéntej a fő kisegítő táplálék s a gyermeket ehhez kell szoktatni.

Kezdetben a tejet egyenlő mennyiségű vízzel, vagy borjúhús forrazatával hígítjuk föl, s a szerint a hogy a gyermek megbírja, lassanként higítatlan tejig haladunk. Különben, ha az anya állapota javallja, akkor e mellett szoptasson tovább s az emlőt a gyermektől csak lassan, a tizedik hónapban vagy még később vonja meg, ha az a mellékételt mar jól megszokta.