Boleman István dr.: A fürdőtan kézikönyve 1. (Igló, 1884)
Részletes fürdőtan - XI. Éghajlati gyógykezelés - A. Levegő
285 oly kóralakok, melyekben sinlődők jó eredménnyel élvezhetik a hegyi kiimát. Végre ajánlva van a hegyi levegő tüdőbántalmaknál, kiváltkép tüdőgümösödés illetve tüdősorvadás eseteiben. A phtisis annyira elterjedt baj és gyógykezelése oly kevés sikert tud egyátalában felmutatni, hogy nem csodálkozhatunk azon. hogy midőn felületes vizsgálatok alapján a hegyek bizonyos magaslataiban sorvadási eseteket nem észleltek, ezt a kiimának és nem inkább a lakosság foglalkozási módjának tudták be, és sorvadástól ment vidékeket alapitottak meg, hova azután a phtisikus betegeket küldötték, a kik egy része onnan csakugyan javultan vagy gyógyulva tért vissza. Bár későbben konstatálták hogy phtisistől immunis helyek nincsenek, azért a sorvadási esetekben elért jó eredményt ez nem dönthette meg. Minthogy a phtisis igen hosszú lefolyású betegség, az eredmény, melyet egy rövid nyári tartózkodás a hegyek között előidézhetett, nem lehetett tartós, ezért mindinkább meghosszabbították a hegyek között való tartózkodást, megtevén az illető helyeken a zord időjárás ellen a kellő óvintézkedéseket, így fejlődött ki a téli gyógykezelés módja nagyobb magaslatokon, mely kezelés igen szép eredményeket mutat fel, s most már a délen fekvő klimatikus gyógyhelyekkel erősen versenyez a phtisis therapiájában. Az ilyen havasi téli gyógyhelyeken mindenek előtt a bőr és szervezet edzésére törekednek: hidegvizgyógykezelés, a szabadban tartózkodás, hegymászás és ez által űzött tüdőgymnastika, tápláló élelmezés, mindenekfelett bor és husadagolása, oly tényezők melyekkel hegyi sanatoriumokban igen szép eredményeket értek el. természetesen elősegítették ezen eredményt a hegyi kiima már ismertetett tényezői is. Nem minden phtisis tartozik a téli hegyi sanatoriumokba, s a kiknél a hegyi kiima egyáltalán ellenjavalva van, azoknak nyáron sem, még kevésbé télen volna szabad a hegyi klimatikus gyógyhelyekre menni. Nagyon természetes, hogy a hegyi klímának ismertetett tényezői annál erélyesebben hatnak, mentül magasabb a hegy, melyen észíeleteinket teszsziik. s mentül inkább közeledünk a rónához annál inkább elmosódik a hegyi kiima jellegző hatása, s lassan átmegy a lapályok kiimájába. Meghatározni a magasságot, hol kezdődik a hegyi kiima. nagyon bajos. Az egyenlítő közelében sokkal magasabbra kell hágnunk, s 1500 méter magasságnál kezdjük a hegyi kiimát számítani, mig az egyenlítőtől a sarkok felé menve, mindinkább alacsonyabb vonalon találkozunk a hegyi éghajlattal. Mas részt tekinteni kell a viszonyokat is; magasabb fennsíkon lakóknak bizonyosan nagyobb magasságba kell menniük, hogy éghajlati változást vegyenek észre, mig a nagy kiterjedésű lapályos rónaságok lakói kisebb hegyeken is tapasztalhatják a hegyek befolyását. Az Alpesekben 700 méter magasságban kezdik a hegyi kiimát számítani, mig Németországban 380 méter magasságban már hegyi éghajlatról beszélnek. Ha mi. honunk mély fekvését és kiterjedt rónáit tekintjük,
