Bókay János - Flesch Ármin - Bókay Zoltán: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)
Flesch Ármin dr.: Átalános rész - Részletes rész - XI. Az idegrendszer betegségei - C) Flesch Ármin dr.: Az idegrendszer functiós betegségei
632 Az idegrendszer betegségei. stb. A mozdulatok rövidek, hevesek és — ami jellemző — hasonló módon rendszeresen, állandóan ismétlődnek. E mellett többnyire kényszerítve érzik magukat a betegek, hogy sajátos hangokat hallassanak, így nem ritkán állatokat utánoznak, máskor trágár szavakat ismételnek (koprolalia), vagy a környezetben kiejtett szavakat (echolalia), esetleg mások mozdulatait (echokinesis) utánozzák. A megfigyelés alatt, vagy felindulás alkalmával ezen jelenségek rendszerint még fokozódnak. A betegség túlnyomóan a gyermekkorban kezdődik 7—15 év közt neuropathiásan terhelt egyéneken. Idült, sokszor egész életen át elhúzódó lefolyású betegség, sőt némelyek egyenesen gyógyíthatatlannak mondják, bár kétségtelen, hogy az esetek egy része a kezelés alatt javul, sőt teljesen meggyógyulhat. A kórjelzés megállapításánál egyes esetekben szóba jön az elkülönítés chorea minor-tól (1. ott), továbbá a hysteria is járhat a tie général- hoz hasonló jelenségekkel; a hysteria egyéb tüneteinek figyelembevétele, főleg a suggestibilitás fog a helyes kórjelzésre vezetni. Kezelés. Főleg gymnasticus gyakorlatok vezetnek célhoz. Részletesebben 1. az idegorvostani munkákat. Stereotypiák. A stereotypiák alatt értünk állandóan visszatérő, a gyermeknek mintegy szokásává vállott mozgásokat, aminő az újjnak a szopogatása, a körömrágás, orrfurás, hajtépés, az ajkak rágcsálása, stb. A tic-től főleg az különbözteti meg ezen stereotypiákat, hogy hiányzik a mozgásoknak görcsös, s ellenállhatatlan kényszerűségi jellege. Sok teljesen egészséges gyermeken is észlelhetjük. Az akarat erősbbödésével később rendszerint elmaradnak e stereotypiák. Phobiák. Kényszerképzetek. Kényszercselekedetek. A phobiák (agoraphobia, félelem az utazástól, zivatartól, stb.) a gyermekkorban ritkábbak, de ha előfordulnak, a kilátások a teljes gyógyulás szempontjából rosszak. Gyakoribbak a kényszerképzetek és kényszercselekedetek, melyek a legkülönbözőbb alakban nyilvánulhatnak; rendszerint enyhébb és csak ritkán súlyosabb fokúak. A fontos a psyche megfelelő kezelése és a beteg kellő foglalkoztatása. Onania. Masturbatio. Kisebb mértékű onania gyakori a gyermekkorban, súlyosabb fokai ritkábban kerülnek észlelés alá. Kóroktan. A kóroktanában főleg a neuropathiás terheltség szerepel. Gyakran látjuk ezért imbecillis, idiota gyermekeken is, bár igen gyakori teljesen egészségeseken is, amidőn gyakran helybeli okok (az ivarszervek
